Tiszatarrós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tiszatarrós
(Тараш / Taraš)
A görögkeleti templom
A görögkeleti templom
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Közép-bánsági
Község Nagybecskerek
Rang falu
Irányítószám 23209
Körzethívószám +381 23
Népesség
Teljes népesség 1009 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 22 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 72 m
Terület 52,5 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tiszatarrós (Szerbia)
Tiszatarrós
Tiszatarrós
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 28′ 03″, k. h. 20° 11′ 32″Koordináták: é. sz. 45° 28′ 03″, k. h. 20° 11′ 32″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszatarrós témájú médiaállományokat.

Tiszatarrós (szerbül Тараш / Taraš) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Bánságban.

Fekvése[szerkesztés]

Nagybecskerektől északnyugatra, a Tisza bal partján, Kumán, Csúrog és Elemér közt fekszik, közigazgatásilag Nagybecskerek községhez tartozik.

Története[szerkesztés]

Tiszatarrós, Tiszatarros, Tarras a vármegye legrégibb helységeinek egyike, melyről már IV. Béla király névtelen jegyzője is megemlékezett 1200. körül írt művében, mely szerint a honfoglalás idején Árpád vezér Bojtának a bolgárok fölött aratott győzelme miatt vitézségéért Tornus mezőt, a mai Tiszatarrost adta jutalmul, ahova az később hunokat telepített.

Neve már szerepelt az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékekben is Tarhus néven, az egyházas helyek között.

1422-ben az egyik oklevélben az innen származó a Tarrosi család egyik tagja királyi emberként szerepelt, majd 1439-ben szintén királyi emberként szerepelt egy oklevélben a Tarhosi Kenéz család tagjai közül való Miklós is.

A falu a török hódoltság alatt elpusztult és az 1723-1725-ös gróf Mercy térképén is a becskereki kerületben az elpusztult helységek között találjuk.

1750-ben a délmagyarországi kincstári pusztákat bérlő társaság bérelte, majd 1752-ben a tisza-marosi határőrök részére jelölték ki letelepedési helyül, majd 1774-ben a kikindai kiváltságos kerülethez csatolták.

1775-1778. között 20 család költözött el innen a dunai Határőrvidékre.

1817. augusztus 1-jén a kerülethez tartozó többi településsel együtt Tiszatarrós is kiváltságlevelet nyert, majd 1876-ban Torontál vármegyéhez csatolták.

1910-ben 2107 lakosából 28 magyar, 2063 szerb volt. Ebből 33 római katolikus, 2064 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Törökbecsei járásához tartozott.

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
1956 1956 1779 1612 1328 1174 1140[2] 1009[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 1100 96,49
Cigányok 15 1,31
Magyarok 8 0,70
Montenegróiak 2 0,17
Horvátok 2 0,17
Jugoszlávok 2 0,17
Ruszinok 1 0,08
Oroszok 1 0,08
Románok 1 0,08
Egyéb/Ismeretlen[3]

Nevezetességek[szerkesztés]

Tiszatarrós egy régi térképen
  • Görögkeleti temploma - 1851-ben épült

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]