Bóka
| Bóka (Бока / Boka) | |
_-_catholic_church.jpg) | |
| A római katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Közép-bánsági |
| Község | Torontálszécsány |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 23252 |
| Körzethívószám | +381 23 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1412 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 22 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 53 m |
| Terület | 79,1 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 21′ 16″, k. h. 20° 49′ 47″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 16″, k. h. 20° 49′ 47″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bóka témájú médiaállományokat. | |
Bóka (szerbül Бока / Boka, németül Boka) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, Torontálszécsány községben.
Fekvése[szerkesztés]
Nagybecskerektől keletre, Torontálszécsány, Nezsény, Kanak és Surján közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
Bóka (Báka, Borzovatő) nevét 1333-ban említette először oklevél Baka, 1338-ban Burzuatuebaka néven.
1333-ban a pápai tizedjegyzék szerint a torontáli esperességhez tartozó egyházának papja 1 báni pápai tizedet fizetett.
1361-1362-ben nevét Báka, 1338-ban és 1462-ben Borzvatő Báka néven írták, és az utóbbi években berekszói Hagymási Miklós birtoka volt, aki testvérévé fogadta Szentgirolti Jánost, és annak itteni birtokaira is igényt tartott.
A 15. század végén a faluba a balkáni tartományokból és a kevei területekről érkezett szerb lakosság telepedett le itt, akik a török hódoltság alatt végig megmaradtak a faluban, és a Temesvár visszavétele után kiküldött bizottság 40 szerb lakosok által lakott házat talált itt. Ekkor a települést a pancsovai kerületbe osztották be. 1779-ben pedig, Torontál vármegye visszaállítása után, a becskereki járáshoz csatolták.
Az egykori falu a Temes partján feküdt s egészen a Grádácz nevű erdőig terjedt, a régi falu temetője pedig a mostani Bóka közepén volt.
1788. október 17-én, a császári sereg Pancsova ostromára vonulásakor, II. József császár Bókán szállt meg Oberknezevics Pál rác gazdálkodó házában.
1801-ben a billédi uradalommal együtt a zágrábi püspökség birtokába került, mely egyházi hűbérnökeit telepítették ide, akik a kulpántuli birtokaikat, a melyeket a katonai Határőrvidék számára foglaltak le, kénytelenek voltak elhagyni.
A püspökség egyháznemesei 1801-ben telepedtek, itt le és egy külön utcát építettek a Temes-folyótól beljebb, Szerb-Bókával szemben. Ezt az utcát, mely az újabb beköltözködésekkel mind népesebb lett, Horvát Bókának nevezték el.
1910-ben 2975 lakosából 624 magyar, 620 horvát, 1397 szerb volt. Ebből 1437 római karolikus, 37 evangélikus, 1457 görögkeleti ortodox volt.
A 20. század elején Torontál vármegye Módosi járásához tartozott.
Bóka közelében egykor több mára már nem létező település is feküdt; így Kisléczpuszta, Csott, valamint Óléczpuszta, Bécs puszta - melyet 1344-ben említett egy oklevél, Fűszeg faluról 1338-1438-ból maradtak fenn adatok, Igantő - 1338-ban lemlítette először oklevél, 1432-ben itt tartotta közgyűléseit Keve vármegye, Varsány - 1338-ban említette oklevél, és Kalántelke is.
Óléczpuszta[szerkesztés]
Óléczpuszta (Nagylécpuszta) neve 1332-1337 között szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, mint egyházas hely. A török hódoltság alatt lakatlanná vált, s lakatlan pusztaként 1723-1725 között még szerepelt Mercy térképén is. A 18. század közepén a kincstártól marhakereskedők bérelték, később a Szamosújvárnémeti Dániel család vette meg. 1779-ben Torontál vármegyéhez csatolták.
Kalántelke[szerkesztés]
Kalántelke, a Bár-Kalán nemzetség ősi birtoka volt, a birtokot a Csanád nemzetségből való I. Pongrácz (1218-1256), a Telegdy család őse, és a Bár-Kalán nemzetségből származó felesége kapta az ősz Kalán pécsi püspöktől. A birtokot az 1254. évi osztozkodáskor a Kelemenősfiak és a Waffafiak kapják meg.
Népesség[szerkesztés]
Demográfiai változások[szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2912 | 2819 | 3260 | 2673 | 2246 | 1992 | 1734[2] | 1412[1] |
Etnikai összetétel[szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 994 | 57,32 |
| Magyarok | 482 | 27,79 |
| Horvátok | 83 | 4,78 |
| Cigányok | 47 | 2,71 |
| Jugoszlávok | 16 | 0,92 |
| Szlovákok | 8 | 0,46 |
| Macedónok | 7 | 0,40 |
| Bolgárok | 6 | 0,34 |
| Szlovének | 5 | 0,28 |
| Románok | 4 | 0,23 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Nevezetességek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források[szerkesztés]
- Györffy György: Kevevármegye
- Reiszig Ede: Torontál vármegye
