Oroszlámos
| Oroszlámos (Банатско Аранђелово / Banatsko Aranđelovo) | |
 | |
| A görögkeleti templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Észak-bánsági |
| Község | Törökkanizsa |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 23332 |
| Körzethívószám | +381 230 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1398 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 29 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 77 m |
| Terület | 74,0 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 04′, k. h. 20° 15′Koordináták: é. sz. 46° 04′, k. h. 20° 15′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszlámos témájú médiaállományokat. | |
Oroszlámos (szerbül Банатско Аранђелово / Banatsko Aranđelovo) Törökkanizsa községhez tartozó település Szerbiában, a Vajdaságban, a Bánságban.
Fekvése[szerkesztés]
Törökkanizsától keletre, a magyar-szerb-román hármashatár közelében, Sziget, Firigyháza és Podolkány közt fekvő település.
Nevének eredete[szerkesztés]
1003 körül - a fennmaradt legenda szerint - a Csanád nemzetség ősének: Csanád vezérnek, amikor itt táborozott, álmában oroszlán jelent meg, innen van a hely neve. Györffy György szerint azonban valójában az Oroszlánmonostora olyan román stílusú monostorépület volt, melynek oroszlánok díszítették a bejáratát. A legenda elbeszélése szerint Csanád a Marosváron talált görög apátot és 10 szerzetest itt telepítette le és Szent György tiszteletére monostort alapított számukra.
Története[szerkesztés]
A mai Oroszlámos 1748-1761 között keletkezett, első lakosai 1748 után Majdánról költöztek ide, amely egészen a 17. század végéig Oroszlámos nevet viselt.
A helységet Perlas gróf temesvári tartományi kormányzó telepítette és az 1761. évi térképen már fel is van tüntetve.
Első lakosai szerbek voltak; az óbébi uradalommal Új-Oroszlámos is a Batthyány család birtokába került.
1785-ben gróf Batthyány Ignác erdélyi püspök Oroszlámos határában négy szerződéses dohánytermelő magyar falut telepített, e falvak benépesítésekor azonban kitűnt, hogy Erdélyből és Szeged vidékéről sokkal többen jelentkeztek, mint a mennyit az újonnan telepített községekben el tudtak volna helyezni, a többieket Új-Oroszlámoson helyezték el.
Félszázad alatt a magyarok annyira megszaporodtak, hogy a Batthyány család 1840-ben kápolnát és iskolát építtetett számukra. A községet aztán 1805-ben szabályozták, mert addig a házak szétszórva álltak.
1830-ban a tisza-marosi védgátak elkészültével, a község határában 6000 hold föld vált művelhetővé.
1848-1849-ben a fellázadt szerbek a gróf Batthyány által telepített Verbovicza-Sziget, Podlokány, és Újhely falvakat elpusztították, ezután ezeknek a lakosai is nagyrészt Oroszlámosra költöztek.
Az 1900-as elején gróf Batthyány László volt a település legnagyobb birtokosa.
1869-1870-ben gróf Batthyány-Tarnóczy Antónia új, díszes kápolnát építtetett a Szent Család tiszteletére. A görögkeleti temploma 1825-ben épült.
1910-ben 3537 lakosából 1811 magyar, 64 román, 1572 szerb volt. Ebből 1736 római katolikus, 54 református, 1681 görögkeleti ortodox volt.
Az 1900-as évek elején a községhez tartoztak: Kisszigettelep, Pálos-puszta, Miklós-, Antónia-, Belső-, Kissziget-, László-, Oroszlámosi József-, Susán- és Verba-majorok is.
A település a trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott.
Szigetfalu[szerkesztés]
Szigetfalu a középkorban Kisszigettelep helyén feküdt, földesurai, a Szigeti család tagjai voltak, akik az oklevelekben az 1450-1484. közötti években szerepeltek itt.
Szigetfalu valószínű, hogy a 16. század elején elpusztult, mert többé nincs adatunk róla.
1785-ben gróf Batthyány erdélyi püspök magyar dohánykertészeket telepített ide. Csak 15 házból állt e telep, mely 1848-ig önálló helység volt, az 1785-ben telepített Podlokány, Verbovicza-Sziget és Újhely helységekkel együtt. Az utóbbi három azonban 1848-1849-ben elpusztult és jelenleg csupán a Verbovicza-Sziget helyén épült Verba-major őrzi az egykori dohánytelepes községek emlékét.
A szabadságharc után gróf Batthyány Antónia a kisszigeti jobbágyokat Újhelyre telepítette át.
Közlekedés[szerkesztés]
Vasúti közlekedés[szerkesztés]
Népesség[szerkesztés]
Demográfiai változások[szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3258 | 3133 | 3189 | 2710 | 2245 | 1912 | 1718[2] | 1398[1] |
Etnikai összetétel[szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 912 | 53,08 |
| Magyarok | 456 | 26,54 |
| Cigányok | 260 | 15,13 |
| Jugoszlávok | 16 | 0,93 |
| Montenegróiak | 7 | 0,40 |
| Horvátok | 5 | 0,29 |
| Macedónok | 4 | 0,23 |
| Albánok | 2 | 0,11 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források[szerkesztés]
- Györffy György: Csanádvármegye
Hivatkozások[szerkesztés]
- Oroszlámos története Archiválva 2020. február 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
