Lukácsfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lukácsfalva
(Лукино Село / Lukino Selo)
A falu római katolikus temploma.
A falu római katolikus temploma.
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetKözép-bánsági
KözségNagybecskerek
Rang falu
Irányítószám 23224
Körzethívószám +381 023
Rendszám ZR
Népesség
Teljes népesség498 fő (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság70 m
Terület51,96 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 18′ 07″, k. h. 20° 25′ 19″Koordináták: é. sz. 45° 18′ 07″, k. h. 20° 25′ 19″
Lukácsfalva
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lukácsfalva
témájú médiaállományokat.

Lukácsfalva (szerbül Лукино Село / Lukino Selo, németül Lukasdorf) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben.

Lukácsfalva a körzet egyik legrégebbi, többségében magyarok által lakott települése.

Fekvése[szerkesztés]

Nagybecskerektől 14 km-re délre, a Béga közelében, a Fehér-tó mellett fekvő település.

Alapítás[szerkesztés]

Lukácsfalvát Lukács Lázár örmény nagykereskedő telepítette, aki 1781-ben az osztrák udvari pénztártól 30,000 lánc bánsági földet vásárolt Écska, Bégafő és Jankahíd településekkel együtt. Lukácsfalva tehát a falu telepítőjéről kapta a nevét, aki a Bánság egyik legnagyobb földbirtokosa volt. A föld tulajdonsa Écska közelében, a Béga folyó jobb partjára, Szegedről valamint a környező falvakból magyarokat telepített. A Béga sokszori áradása miatt az első lukácsfalvaiak hamarosan áttelepültek a falu mai helyére, távolabb a Béga folyótól, és valamelyest közelebb a Tiszához. Lukácsfalva környékén, az árvízvédekezés céljából, a 19. század közepén töltések épültek, amelyek még ma is védik a falut a megáradt folyóktól.

Népesség[szerkesztés]

A korábban szinte kizárólag magyarok által lakott faluba 1825-ben katolikus bolgárok költöztek. 1887-ben a bolgárok többsége átköltözött a szomszédos Erzsébetlakra.

A legtöbb lakosa Lukácsfalvénak az I. világháborút megelőző években volt, a lakosság száma ekkor meghaladta az ezret.

Az 1990-es évek jugoszláv háborúi során mintegy harminc szerb menekült család érkezett a faluba főleg Horvátországból, Bosznia-Hercegovinából, később Koszovóból is. A falu lakosságának ma közel 20%-át a szerbek teszik ki.

A lukácsfalvaiak többsége katolikus vallású. A templomot 1927-ben építették a helybéliek önkéntes adományából, valamint a szentmihályi és a tordai magyarok támogatásából.

A templom védőszentje Kisboldogasszony, a búcsút szeptember első vasárnapján ünneplik.

Demográfiai változások[1][szerkesztés]

A népesség alakulása 1948 és 2011 között
Lakosok száma
1007
757
876
722
703
643
598
498
19481953196119711981199120022011
Adatok: Wikidata

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Magyarok 404 67,55
Szerbek 78 13,04
Jugoszlávok 27 4,51
Cigányok 21 3,51
Szlovákok 8 1,33
Montenegróiak 2 0,33
Horvátok 2 0,33
Románok 1 0,16
Bolgárok 1 0,16
Egyéb/Ismeretlen[2]

Gazdasága[szerkesztés]

Lukácsfalva első lakosai szinte kizárólag dohánytermeszéssel foglalkoztak. Később a dohánytermesztők tulajdonosaivá válhattak a földnek, amelyet évtizedekig műveltek. Akik nem tudták megvásárolni a földet, napszámosként dolgoztak az uraságnál. Miután a Lázár-család halgazdaságot alapított (1906), többen halászattal foglalkoztak az új, Fehér-tavon. Lukácsfalva arról is híres volt, hogy itt legeltették az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legkiválóbb ménesét. Ezt a területet a mai napig Csikósnak hívják.

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]