Torontálvásárhely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Torontálvásárhely
(Дебељача / Debeljača)
A református templom
A református templom
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetDél-bánsági
KözségAntalfalva
Rang város
Irányítószám 26214
Körzethívószám +381 13
Népesség
Teljes népesség 4913 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség100 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság75 m
Terület53,5 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Torontálvásárhely (Szerbia)
Torontálvásárhely
Torontálvásárhely
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 04′ 10″, k. h. 20° 36′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 04′ 10″, k. h. 20° 36′ 00″
Torontálvásárhely
weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Torontálvásárhely
témájú médiaállományokat.

Torontálvásárhely (szerbül Дебељача / Debeljača) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Antalfalva községben.

Fekvése[szerkesztés]

Pancsovától északra, Antalfalva és Cserépalja közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Torontálvásárhely eredeti nevén Develák, később Debelják és Debeljácska.

A falu jelenlegi nevét 1888-ban kapta. Kincstári birtok volt, melyet 1750-ben a délmagyarországi kincstári puszták bérlő társasága bérelte, majd 1766-ban a kamara a tiszai és a marosi szerb határőröknek engedte át, az áttelepítés az 1768-1774 közötti években történt meg, a szerbek azonban néhány év múlva már elköltözködtek a településről és a község 1783-ban ismét pusztává lett, majd 1794-ben a kincstár tiszavidéki református magyarokat telepített ide.

1832-ben a településen kolerajárvány pusztított.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején az itteni magyarok a délvidéki szerb lázadás tengerében valósággal szigetet alkottak. A falu máig őrzi Szemere Bertalan belügyminiszternek 1848. március 28-án a község polgáraihoz intézett leiratát, a melyben e vészes időkben tanúsított vitéz, állhatatos "maguktartását" dicséri és a kormány további jóakaratáról biztosította őket. Szeptember 8-án azonban Knicsanin szerb felkelő vezér rátört a településre, ekkor a lakosság a túlerő elől elmenekült, és a szerbek az üresen talált falut felgyújtották, a református templomot kifosztották s még a harangokat is elvitték. A harangok egyike 1851-ben került vissza Szerbiából. Az elmenekültek 1849. november havában tértek ismét vissza.

A szabadságharc után a község ismét felépült és a járás egyik legnépesebb települése lett.

1910-ben 5180 lakosából 4848 magyar, 105 német, 130 szerb volt. Ebből 498 római katolikus, 4138 református, 288 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Antalfalvai járásához tartozott.

Itt szolgált 1923-1944. között Gachal János, a mártírhalált halt református püspök (1942-1944).

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
6143 6433 6789 6413 6413 5734 5325[2] 4913[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Magyarok 2836 53,25
Szerbek 1735 32,58
Jugoszlávok 196 3,68
Cigányok 170 3,19
Szlovákok 85 1,59
Horvátok 39 0,73
Montenegróiak 20 0,37
Macedónok 13 0,24
Románok 7 0,13
Albánok 7 0,13
Németek 5 0,09
Muzulmánok 4 0,07
Szlovének 3 0,05
Oroszok 3 0,05
Ruszinok 2 0,03
Ukránok 1 0,01
Bolgárok 1 0,01
Egyéb/Ismeretlen[3]

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Református temploma - 1838-ban épült

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]