Kisteremia
| Kisteremia (Teremia Mică) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Rang | falu |
| Községközpont | Máriafölde (Teremia Mare) |
| Irányítószám | 307407 |
| SIRUTA-kód | 158886 |
| Népesség | |
| Népesség | 657 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Kisteremia
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 45° 57′ 27″, k. h. 20° 29′ 47″Koordináták: é. sz. 45° 57′ 27″, k. h. 20° 29′ 47″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kisteremia témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Teremi, Kisteremia románul: Teremia Mică falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Máriafölde közelében, Nagyszentmiklóstól délnyugatra fekvő település.
Története[szerkesztés]
Kisteremia, Terem(alja)telek Árpád-kori település. Nevét már 1256-ban említette oklevél Teremteluk néven.
1274-ben Teremalya a Csanád nemzetség ősi birtokai közé tartozott. A nemzetség tagjai 1256-ban osztoztak meg rajta. Ekkor az osztálylevél szerint öt faluhellyel együtt a Vaffa-utódoknak jut. Ezek 1274-ben ugyancsak megosztozván, egy halastóval együtt a Makófalviak ősei kapják.
1450-ben Terem, 1458-ban p. Theremy, 1561-ben Kvtaz Teremy, 1564-ben Kwtas Teremy, 1658-bsn Teremely, 1723-ban Teremia néven írták.
A település az egykori Kutas-Teremi helyén épült. Kutasteremi a török hódoltság alatt, a Temesvár visszavétele alkalmával indított hadjáratok alkalmával elpusztult; egy ideig marhakereskedőktől bérelt legelő volt, majd a temesvári igazgatóság e pusztára Vesztfáliából, Elzászból és Lotaringiából származó német és francia gyarmatosokat telepített, akik két községet alapítottak itt, Marienfeldet és Albrechtsflurt. Az utóbbi a mai Teremi.
A telepítést Neumann temesvári igazgatósági tanácsos, 1770-71 közötti években fejezte be.
Az első település alkalmával 80 házat építtetett, de a község lakossága rövidesen újabb települőkkel gyarapodott, 1838-ban már 1176 lakosa volt. Ekkor gróf Nákó Sándor volt a földesura.
1856-ban felépült római katolikus temploma; 1770-ben már iskolájuk is volt.
1849. augusztus 6-án Dembinszky Henrik honvéd tábornok hadát, mely a szőregi csata után Temesvár felé húzódott, az osztrákok itt érték utol, heves összeütközés ellenére sem tudták a honvédeket útjuk folytatásában meggátolni.
1873-ban pedig a településen nagy kolerajárvány volt.
A 2002-es népszámláláskor 640 lakosából 608 román, 15 magyar volt.
Neves személyek[szerkesztés]
- Itt született 1849-ben Obelcz József piarista áldozópap és főgimnáziumi tanár.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
Források[szerkesztés]
- Györffy György:Temesvármegye
- Temes vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914.
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
.svg){kind=small}