Végszentmihály
| Végszentmihály (Локве / Lokve) | |
 | |
| A görögkeleti (román) templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bánsági |
| Község | Alibunár |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 26361 |
| Körzethívószám | +381 13 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1772 fő (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 76 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 09′ 10″, k. h. 21° 01′ 52″45.152778°N 21.031111°EKoordináták: é. sz. 45° 09′ 10″, k. h. 21° 01′ 52″45.152778°N 21.031111°E | |
| Végszentmihály weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Végszentmihály témájú médiaállományokat. | |
Végszentmihály (szerbül Локве / Lokve, románul Sânmihai) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben. Közigazgatásilag Alibunár községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Alibunártól északkeletre, Újsándorfalva délkeleti szomszédjában fekvő település.
Története
[szerkesztés]A falu már a középkorban is fennállt, Szent-Mihály néven, mely azonban a török hódoltság alatt elpusztult. Az egykori Szent-Mihály a mai községtől északra feküdt, nyomai még ma is kivehetők.
Gróf Mercy 1723-1725-ös térképén St. Mihall alakban, a verseczi kerületben, lakatlan helyként volt feltüntetve.
Az 1761. évi katonai térképen St. Miskol néven szerepelt; ekkor már lakott helység volt és a verseczi kerülethez tartozott.
Később, 1768-1773 között a katonai határőrvidékhez, majd 1872-ben pedig Torontál vármegyéhez csatolták.
1872-től 1882-ig szinte évente árvíz pusztította a határát.
A végszentmihályi és az alibunári határok között vonul végig az egykori római sánc.
1910-ben 4007 lakosából 17 fő magyar, 28 fő német, 6 fő szlovák, 3992 fő román, 25 fő szerb, 27 fő egyéb anyanyelvű volt. Ebből 40 fő római katolikus, 3 fő görögkatolikus, 7 fő ág. hitv. evangélikus, 3899 fő görögkeleti ortodox, 6 fő izraelita, 140 fő egyéb (felekezeten kívüli "nazarénus") vallású volt. A lakosok közül 1668 fő tudott írni és olvasni, 91 lakos tudott magyarul.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Alibunári járásához tartozott.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 4184 | 4246 | 4243 | 3826 | 3511 | 2973 | 2002[2] | 1772[3] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Románok | 1819 | 90,85 |
| Cigányok | 111 | 5,54 |
| Szerbek | 33 | 1,64 |
| Macedónok | 8 | 0,39 |
| Szlovákok | 5 | 0,24 |
| Magyarok | 5 | 0,24 |
| Muzulmánok | 4 | 0,19 |
| Jugoszlávok | 4 | 0,19 |
| Horvátok | 2 | 0,09 |
| Szlovének | 1 | 0,04 |
| Németek | 1 | 0,04 |
| Albánok | 1 | 0,04 |
| Egyéb/Ismeretlen[4] |
Nevezetességek
[szerkesztés]
- Görögkeleti temploma - 1814-ben épült
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia: Age and sex – Data by settlements.. (Hozzáférés: 2021. november 1.)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Попис становништва, домаћинстава и станова 2011. у Републици Србији: Старост и пол – Подаци по насељима / 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia: Age and sex – Data by settlements. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-028-8 Hozzáférés: 2021. november 1. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Borovszky Samu: Torontál vármegye
