Temesmiklós
| Temesmiklós (Николинци / Nikolinci) | |
 | |
| A görögkeleti (román) templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bánsági |
| Község | Alibunár |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 26322 |
| Körzethívószám | +381 13 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1240 fő (2002) |
| Népsűrűség | 15 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 92 m |
| Terület | 82,9 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 02′ 58″, k. h. 21° 04′ 02″45.049444°N 21.067222°EKoordináták: é. sz. 45° 02′ 58″, k. h. 21° 04′ 02″45.049444°N 21.067222°E | |
| Temesmiklós weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Temesmiklós témájú médiaállományokat. | |
Temesmiklós (szerbül Николинци / Nikolinci, románul Nicolinţ, németül Nikolinzi) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben. Közigazgatásilag Alibunár községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Alibunártól délkeletre, Nagykárolyfalva és Homokszil közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]A település korábbi története nem ismert, de a török hódoltság végefelé már lakott hely volt, amely azonban a felszabadító háború alatt elpusztult.
Az 1723-1725-ös gróf Mercy-féle térképen, Vel. Nicolinz és Mal. Nicolinz alakban, pusztaként van feltüntetve.
A dunavölgyi katonai határőrvidék területének kibővítésekor a szerb-német Határőrvidékhez csatolták és 1783-1790. között telepítették be, akkor a Nicolince nevet kapta.
1873-ban e települést is Temes vármegyéhez csatolták.
1910-ben 3483 lakosából 11 fő magyar, 33 fő német, 3238 fő román, 31 fő szerb, 170 fő egyéb (legnagyobbrészt cigány) anyanyelvű volt. Ebből 44 főrómai katolikus, 2 fő ág. hitv. evangélikus, 3374 fő görögkeleti ortodox, 3 fő izraelita, 60 fő egyéb (legnagyobbrészt felekezeten kívüli "nazarénus") vallású volt. A lakosok közül 1167 fő tudott írni és olvasni, 61 fő tudott magyarul.
A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Fehértemplomi járásához tartozott.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2862 | 2820 | 2716 | 2377 | 1905 | 1634 | 1240[1] | 1131[2] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Románok | 921 | 74,27 |
| Cigányok | 143 | 11,53 |
| Szerbek | 129 | 10,40 |
| Magyarok | 9 | 0,72 |
| Jugoszlávok | 6 | 0,48 |
| Muzulmánok | 5 | 0,40 |
| Macedónok | 4 | 0,32 |
| Montenegróiak | 3 | 0,24 |
| Szlovákok | 3 | 0,24 |
| Németek | 2 | 0,16 |
| Horvátok | 1 | 0,08 |
| Vlachok | 1 | 0,08 |
| Albánok | 1 | 0,08 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkeleti temploma - 1791-ben épült
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Попис становништва, домаћинстава и станова 2011. у Републици Србији: Старост и пол – Подаци по насељима / 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia: Age and sex – Data by settlements. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-028-8 Hozzáférés: 2021. november 1. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Borovszky Samu: Torontál vármegye
