Torontálalmás
| Torontálalmás (Јабука / Jabuka) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Tartomány | Vajdaság | ||
| Körzet | Dél-bánsági | ||
| Község | Pancsova | ||
| Rang | falu | ||
| Polgármester | Igor Peško | ||
| Irányítószám | 26201 | ||
| Körzethívószám | +381 13 | ||
| Rendszám | PA | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 5650 fő (2022) | ||
| Népsűrűség | 128 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 79 m | ||
| Terület | 49,4 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Torontálalmás weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Torontálalmás témájú médiaállományokat. | |||
Torontálalmás (szerbül Јабука / Jabuka, németül Apfeldorf, románul Iabuca) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Pancsova községben.
Története
[szerkesztés]E területen már a történelem előtti időkben volt emberi település. A település fejlődése két periódusra oszlik, az egyik a Vinča kultúrához, a másik pedig a Starčevo kultúrához tartozik.
Az első írott emlék a településről az 1385-ös évre tehető fel. A 16. század végére a Délnyugat-Bánát területe a Duna közelében ingoványos és erdős lett. Pancsova és Kevevára városának kivételével semmilyen más település nem volt a környéken.
A modern falut a 17-18. század fordulóján szerb halászok alapították. Egy nagy almafát találtak, így nevezték el a falut Jabukának („Almásnak”). A 18. század első felében a falunak mintegy 15 háza volt. A Török Birodalommal 1726-ban megkötött békét követően a Lotaringiából származó Claudius Florimund Mercy gróf a Katonai Határőrvidék szervezetének ellenőrzése alá helyezte. Torontálalmás élakóit az Ópáva–Pancsova határőrezred (Grenzbezirkshauptmannschaft) kötelékébe rendelte.

Az 1733-as összeírás 19 szerb családot talált a faluban. Néhány telepes Macedóniából származott és - egyes vélemények szerint - néhány Romániából vagy Bulgáriából. A hagyományos nevek ugyanis, mint Stoikov, Stepan, Pavao vagy Damian nem utalnak meggyőzően szerb eredetre, vélhetően bolgár vagy horvát eredetűek voltak. Szerb etnográfusok éppen ezért nem szerb, hanem szláv benépesülésről beszélnek. A 18. század közepén 60 ház volt a faluban és ez alatt az idő alatt lakói valószínűleg szerbek voltak.
A kevés számú szerb határőr nem volt elegendő a feladatra, így a határőrség parancsnoka, Engelshofer gróf, 1755-56-ban erősítést hívott Németországból a határ menti településekre (Torontálalmás, Galagonyás, Szekerény és Ópáva) a janicsárfelkelés alatt. A német lakosság 1764-től kezdett itt letelepedni, a magyar 1766-tól. Ugyanebben az évben néhány szerb lakos elhagyta a falut és Cserépalján és Dolován telepedett le. A Jabukának nevezett régi falut 1770. körül lerombolták.
Az új települést 11 km-re Pancsovától északra, a Temes bal partján alapították 1772-74-ben, a lerombolt régi Jabuka helyének közelében. 1774-ben a falu lakossága 84 családot számlált, és ettől az időtől kezdve települtek románok a faluba. 1789-ben sok szerb elhagyta a falut és Szekerényen telepedett le.
A katolikus templom alapkőletétele 1833. november 14-én volt, felváltva a düledező régi templomot. 1901-ben a románok megalapították a maguk ortodox templomát, melyet Szent Demeter tiszteletére szenteltek.
1910-ben 3368 lakosából 88 fő magyar, 2813 fő német, 394 fő román, 8 fő horvát, 12 fő szerb anyanyelvű volt. Ebből 2856 fő római katolikus, 7 fő református, 42 fő ág. hitv. evangélikus, 406 fő görögkeleti ortodox, 4 fő izraelita vallású volt. A lakosok közül 2217 fő tudott írni és olvasni, 563 lakos tudott magyarul.
A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Pancsovai járásához tartozott.
1921-ben a falu népessége 3265 lakost számlált, melyből 2918 német, 348 román, 73 magyar 20 szerb és horvát 2 szlovén, 2 orosz és 1 angol nemzetiségű volt.
A második világháború alatt a falu a tengely megszállása alatt állt. 1941-44 között nem messze a településtől egy stratiste nevezetű helyen a német csapatok több mint 10 000 embert (szerbeket, zsidókat és cigányokat) öltek meg, akik közül a legtöbbet a Belgrád közeli Sajmište-i koncentrációs táborból hoztak. Ugyanezen a helyen a német hadsereg egy kemencét is működtetett az elégetésükre. 1945-ben az áldozatok emlékére emlékoszlopot emeltek, később pedig egy emlékházat is létesítettek.
A tengelyhatalmak veresége után, 1944-ben a német lakosság egy része - a német csapatokkal együtt - elhagyta a területet. A település megmaradt német lakosságát a rezsőházai börtöntáborba küldték, mely 1948-ig állt fenn. Sok német halt meg ebben a táborban a nélkülözés, hideg és betegségek következtében. Sokat lelőttek vagy megkínoztak. A börtöntáborok feloszlatása után, 1948-ban a megmaradt német lakosság gazdasági okok miatt elhagyta Jugoszláviát.
A második világháború után a falu Jugoszlávia minden részéből érkezett délszláv lakossággal népesült be. A legtöbb telepes Macedóniából jött. Az 571 macedón család legtöbbje Kriva Palankáról jött. Az 1961-es népszámlálás szerint a falu népessége 5245 lakost számlált, akik közül 3471 macedón, 1303 szerb, 74 magyar 33 horvát, 16 montenegrói volt. Az 1971-es népszámlálás szerint a macedónok a falu lakosságának 61,48%-át foglalták magukba.
Népesség
[szerkesztés]A 18. század első felében a települést szerbek népesítették be, beleértve néhány macedónt is. 1772. és 1944. között legfőképpen németek népesítették be és néhány román élt még itt. A második világháború után macedónok, szerbek és mások települtek be a faluba. A falu manapság szerb etnikai túlsúllyal jellemezhető. Népessége 6312 (a 2002-es népszámlálás adatai alapján). A szerbek mellett - akiknek a száma 3224 fő - a falu jelentős macedón kisebbséggel rendelkezik (2054 fő). A macedónok hivatalosan elismert kisebbségi népesség Torontálalmáson. Más etnikai csoportok tagjai is megtalálhatóak a faluban, de csak 10-20 német származású maradt a faluban napjainkban.
Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 4392 | 4623 | 5245 | 5453 | 6453 | 6598 | 6312[1] | 6181[2] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 3224 | 51,07 |
| Macedónok | 2054 | 32,54 |
| Jugoszlávok | 307 | 4,86 |
| Románok | 79 | 1,25 |
| Magyarok | 27 | 0,42 |
| Cigányok | 24 | 0,38 |
| Szlovákok | 15 | 0,23 |
| Horvátok | 14 | 0,22 |
| Montenegróiak | 12 | 0,19 |
| Bolgárok | 9 | 0,14 |
| Szlovének | 2 | 0,03 |
| Oroszok | 2 | 0,03 |
| Muzulmánok | 2 | 0,03 |
| Németek | 1 | 0,01 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Sport
[szerkesztés]A falu futballcsapata az OFK Jugoslavija, melyet 1936-ban alapítottak SFJ (Sodafabrik Jabuka) néven, mely nevét OFK-ra változtatta 1950-ben. 1959-től Jabuka elnevezésű kézilabda csapata is van a falunak.
Galéria
[szerkesztés]- Az 1901-ben épült községháza
- Régi ház a faluban
- A régi katolikus templom helyén álló épület
- A település bejárata
- Torontálalmás környéke 1769-72 között
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jabuka című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jabuka (Vojvodina) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Попис становништва, домаћинстава и станова 2011. у Републици Србији 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia pp. 36, 2014
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
