Vizesd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vizesd (Vizejdia)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang falu
Községközpont Kisősz (Gottlob)
Irányítószám 307253
SIRUTA-kód 157576
Népesség
Népesség 325 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 87 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Vizesd (Románia)
Vizesd
Vizesd
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 56′ 32″, k. h. 20° 39′ 21″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 32″, k. h. 20° 39′ 21″

Vizesd románul: Vizejdia, falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Nagycsanádtól és Nagyszentmiklóstól délre, Nyerő, Nagyősz és Nagykomlós közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Vizesd nevét 1424-ben említette először oklevél Michael Thege de Vizesgyan ... capitaneus cumanorum sedis Zenthel formában.

1451-ben p. Wizesgyan, 1561-ben Vyzesgyan, 1647-ben Vizesgian, 1723-ban Wisesta, 1806-ban Pred. Vizesda, Kis Vizesda (Spitza), 1913-ban Vizesd néven írták.

1451-ben p. Wizesgyan Szőllőssel határos hely volt, és eredetileg kun szállás. A középkorban Vizes-Gyán volt a neve, mert a Galádi ér (ma Galaczkabara) mellett feküdt.

Az itteni kun nemesekről okleveles adatok csak 1450-1451-ből vannak, mivel idővel a kun urak túladtak itteni birtokaikon és a kunszállás beleolvadt a mellette fekvő jobbágyfaluba. E jobbágyfalu legrégibb birtokosa a Vizesgyáni család volt, melynek tagjai sorából László és István 1451-ben tanuk voltak egy hatalmaskodási perben.

A későbbiekben Figedi Zsigmond is birtokos volt itt, birtokait Vizesgyáni István 1503-ban megvásárolta.

1560-ban még 11 portából állt a falu. 1564-ben földesura Kerecsényi László volt.

A falu a török hódoltság alatt elpusztult. 1611-ben Báthory Gábor Rhédei Istvánnak és Pálnak adományozta.

A 17. század közepén szerbek költöztek a faluba. 1647-ben Vizesda néven ismét a lakott helyek között szerepelt.

1701-ben Dolny István, csanádi püspök igényt jelentett be e helységre, de eredménytelenül, mert 1717 után a temesvári bánságba sorolták be.

A 18. században mint pusztát a csanádi tiszttartóság adta bérbe. 1786-ban kezdett ismét újranépesedni. Ekkor magyarok, bolgárok, németek és szerbek érkeztek a faluba, de csak a németek maradtak itt, a többiek pedig elköltözködtek innen.

1786-ban a Kamara az új telepet gróf Markovics Miklósnak adományozta, oly célból, hogy itt öszvéreket tenyésszen. Ez azonban sikertelen lett, a lakosság dohánytermelésre adta magát, melyet 1858-ig folytatott.

A 20. század elején San Marco hercegnének, született Nákó Milévának volt nagyobb birtoka itt. A településen egy kastélyszerű épület van, melyet még gróf Markovich Miklós építtetett a 18. század végén.

Ide tartozott: Nagyvizesd-puszta, Kis-puszta és Mileva-major is.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott.

1910-ben 893 lakosából 162 magyar, 567 német és 109 román volt. Ebből 703 római katolikus, 18 református, 145 görög keleti ortodox volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Római katolikus temploma - 1893-ban épült.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]