Szirbova

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szirbova (Sârbova)
1821-ben épült szirbovai ház a bukaresti falumúzeumban
1821-ben épült szirbovai ház a bukaresti falumúzeumban
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeTemes
Rang falu
Községközpont Rakovica
Irányítószám 307336
SIRUTA-kód 158305
Népesség
Népesség323 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság2 (2002)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság101 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szirbova (Románia)
Szirbova
Szirbova
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 42′ 00″, k. h. 21° 33′ 44″Koordináták: é. sz. 45° 42′ 00″, k. h. 21° 33′ 44″

Szirbova, 1904 és 1918 között Szirbó (románul: Sârbova) falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Kiss Lajos szerint neve eredetileg szerb lakosokra utalt,[2] míg Vasile Frățilă egy Sârb(u) nevű személyről történő névadásra gondol.[3] A képző mindenképpen szláv eredetű.

Fekvése[szerkesztés]

Temesvártól 29 kilométerre kelet–délkeletre, a Temes folyótól délre, a nagy kiterjedésű nagykövéresi tölgyerdő keleti peremén fekszik.

Népesség[szerkesztés]

A népességszám változása[szerkesztés]

A népszámlálások tanúsága szerint népességszáma 1900 körül tetőzött, 1900-ban 908-an lakták. Az 1920-as évekre – a terjedő egykézés miatt – a halálozások száma már meghaladta a születésekét.

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]

  • 1880-ban 654 lakosából 617 volt román és 15 magyar anyanyelvű; 637 ortodox és 13 katolikus vallású.
  • 2002-ben 320 lakosából 317 volt román és 2 magyar nemzetiségű; 303 ortodox és 12 baptista.

Története[szerkesztés]

Engel Pál szerint a középkori Trokka(mihály)falva helyén fekszik, amelyet 1459-ben Trokkamyhalfalwa, 1473-ban Throkfalwa alakban említenek mint a cseri uradalom részét, az 1554-es defterben pedig már délszláv képzővel bukkan fel, mint (modern átírásban) Tırıqıva.[4] 1700 körül jelentkezik mai nevén mint Szerbova, 1717-ben pedig mint Sirbova. Utóbbi alkalommal ötvenkét házból álló falu volt, román lakossággal. A 18. században a csákovai kerülethez, majd 1779-től Temes vármegyéhez tartozott. Elszórtan álló házait 1754-ben vonták utcarendbe. 1807-től a katolikus vallásalap birtoka volt.

1870 és 73 között építették ki a Temes töltését, és 1898-ban modernizálták a Bakóvárra vezető utat. A sváb szomszédság nemcsak házainak németes oromfalában és a 20. század elejétől divatozó egykézésben éreztette hatását, de ortodox román lakossága a két világháború között ugyanolyan ragaszkodással díszítette lakóterét katolikus szentképekkel, sőt szobrocskákkal, mint keleties ikonokkal.

A Bánát–Körösvidék Társadalmi Intézet Cornel Grofșorean vezetésével 1935-ben falukutatást végzett Szirbován, melynek anyaga könyv formájában is megjelent. Egyoldalúan állat-, azon belül főként szarvasmarha-tenyésztő faluként írták le. Családainak 70%-a ekkor már boltban vásárolta ruhái zömét, és csak 30% készítette otthon. A házak 58%-a volt kétszobás (egy tiszta és egy lakószoba) és 30%-uk egyszobás, 66%-uk épült vályogtéglából, 19%-uk boronából és 4%-uk égetett téglából, 93%-uk volt döngölt és 7%-uk deszkapadlós. Konyhaként a tornác szolgált, itt helyezték el a kemencét és itt tartották az evőeszközöket is. A falukutatók benyomása szerint főként a fiatalabb nemzedékből csak kevesen tartották be az előírt böjtöket. Érdekesség, hogy a faluban nem működött kocsma. Fenntartottak ugyan egy zugivót, de csak kevesen és szégyenkezve látogatták.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. K. L.: Helynévmagyarázatok. Magyar Nyelv 2008, 3. sz., 374. o. PDF
  3. V. F.: Oiconime bănățene slave de origine antroponimică. Analele Universității de Vest din Timișoara, seria Științe Filologice, XLVIII (2010), 151. o. Archiválva 2013. december 12-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
  4. Engel Pál: A temesvári és moldovai szandzsák török kori települései (1554–1579). Szeged, 1996, 140. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]