Mercyfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mercyfalva (Carani)
A romos kastély
A romos kastély
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang falu
Községközpont Szentandrás
Irányítószám 307376
SIRUTA-kód 158671
Népesség
Népesség 1773 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 52
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 119 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Mercyfalva (Románia)
Mercyfalva
Mercyfalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 54′ 35″, k. h. 21° 09′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 54′ 35″, k. h. 21° 09′ 10″
Mercyfalva weboldala

Mercyfalva (Merczyfalva, 1904-ig Merczifalva, románul: Carani vagy Merțișoara, németül: Mercydorf) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Temesvártól 18 km-re észak–északnyugatra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét Claude-Florimond Mercy tábornokról, a Temesi Bánság kormányzójáról kapta. Első említése németül: Mercydorf (1742), magyarul: Merczifalva (1828). Román neve a török hódoltság előttről származik és szerb eredetű (1552, Qıran, 1717, Kayragn, 172325, Karan).

Története[szerkesztés]

A telepeshullámok[szerkesztés]

A 18. század első felében román falu volt. Román lakói az 1770-es évekig fokozatosan elhagyták.

A selyemhernyó-tenyésztés és a rizstermesztés meghonosítására több hullámban itáliai telepeseket költöztettek be: 17291733 és 17341736 között Trentinóból, Friuliból és Mantovából, 1748-ban Dél-Tirolból. 1736-ban spanyolok is letelepedtek. Elültették a szükséges eperfákat, de az 1738-as török támadás és a szokatlan klíma miatt hamar megfogyatkoztak. 1734 és 1752 között olasz plébánosok szolgálták a falut (sőt, 1736-ban pár hónapig egy spanyol lelkész is működött itt), később az olaszok asszimilálódtak, az olasz családnevek néhány generáció után kihaltak.

1752-ben 21 lotaringiai francia nyelvű család települt be. Őket 17631765-ben 143 német családfő követte, zömükben veteránok. 17661769-ben lotaringiai, elzászi és luxemburgi, többségükben ismét francia nyelvű családok érkeztek. Végül 17841786-ban 128 német telepes jött, közülük 78-an Pfalz középső részéről.

A 18. század második felében még franciául is beszélő plébánosokat neveztek ki Mercydorfba, akik rendszeresen prédikáltak is ezen a nyelven. A 19. század első felében a franciák asszimilálódtak a németséghez. A francia örökség a családnevekben és a francia eredetű jövevényszavakban maradt fenn.

Német nyelvjárását főként a déli-frank elemek jellemezték.

A megyerendszer újraszervezésekor Temes vármegyéhez csatolták.

Birtokosai[szerkesztés]

1797-ben a kincstártól Franz Josef Saurau kapta donatio puraként. Tőle 1805-ben br. Ludwig Lo Presti vásárolta meg. Ettől kezdve határának nagy része a Lo Presti család tulajdonában állt. 1870 és 1874 között Barinyai Jánosé, majd egészen az első világháború utáni agrárreformig mercyfalvi és temeszsadányi Féger Ferenc birtokközpontja volt.

A 20. század[szerkesztés]

1904 és 1908 között 557 lakója vándorolt ki az Amerikai Egyesült Államokba, főként Ohióba és Illinois-ba. Az első világháború után három új falurész jött létre. Közülük kettőbe román telepesek, az ún. Vorstadtba pedig idős falubeli német gazdák költöztek.

1945-ben 233 lakosát elhurcolták kényszermunkára a Szovjetunióba, közülük 57-en ott haltak meg.

Sváb lakossága a század végén áttelepült Németországba.

Római katolikus templom

Gazdasága[szerkesztés]

A falu gazdasági életét fennállása során a gabonatermesztés határozta meg. Egyetlen jelentős ipari üzeme a malom volt.

Látnivalók[szerkesztés]

Lakossága[szerkesztés]

1851-ben 1515 római katolikus, 50 ortodox és 7 zsidó vallású lakosa volt.
1900-ban 1839 lakosából 1720 volt német, 67 román és 50 magyar nemzetiségű; 1769 római katolikus, 48 ortodox és 15 református vallású. A magyarok a gőzmalomban dolgoztak. A lakosság 73%-a tudott írni-olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 12%-a beszélt magyarul.
2002-ben 1794-en lakták, közülük 1624 volt román, 63 német, 52 magyar és 44 ukrán nemzetiségű; 1492 ortodox, 105 római katolikus, 34 baptista, 27 görög katolikus és 27 pünkösdista vallású.

Források[szerkesztés]

  • Lorenz Klugesherz – Erich Lammert – Anton P. Petri – Josef Zirenner: Mercydorf. Die Geschichte einer deutschen Gemeinde im Banat. Seelbach, 1987
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]