Sztancsafalva
| Sztancsafalva (Stanciova) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Rang | falu |
| Községközpont | Temesrékas |
| Irányítószám | 307347 |
| SIRUTA-kód | 158387 |
| Népesség | |
| Népesség | 410 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 156 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 51′ 60″, k. h. 21° 34′ 16″Koordináták: é. sz. 45° 51′ 60″, k. h. 21° 34′ 16″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sztancsafalva (románul: Stanciova, szerbül: Станчево) település Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Temesrékastól északkeletre, Tésfalu és Aranyág közt fekvő tgelepülés.
Története[szerkesztés]
A falutól északra 3 kilométerre őskőkorszaki település maradványait tárták fel.[1]
Sztancsafalva nevét 1456-ban említette először oklevél Stanschevo írásmóddal. 1462-ben Zthanchofalwa, 1471-ben Ztanchafalwa alakban írva említették, ekkor Borzlyuk város 32. tartozékaként szerepelt. 1718-ban Stanschevo, 1761-ben Stancsova, 1808-ban Sztáncsova, Stancsova, 1913-ban Sztancsafalva formában írták.
A település a 14. században már fennállt és a borzlyuki uradalom 32. tartozékaként szerepelt. Károly Róbert király óta királyi birtok volt. 1456-ban Hunyadi János, 1462-ben, pedig Jiskra János birtoka volt, akitől 1468-ban Pán Mátyás kapta zálogban. 1477-ben a borzlyuki uradalommal együtt Bánfi Miklós és Jakab birtoka.
A törökök kiűzése után 12 lakott házzal szerepelt. 1718-1722 között montenegrói szlávok telepedtek itt le. A gróf Mercy térképén Stanzobosella, az 1761-es térképen, pedig már Stancsova néven a lugosi kerületben szerepelt. 1821-ben a csanádi káptalan kapta adományul.
1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Sztancsova, falu, Temes vármegyében. Utolsó posta Rékas 1 1/2 óra”
1852-1853-ban Felvidékről származó tótok telepedtek le itt, akik a káptalantól ajándékozott házhelyeken házakat építettek, s így keletkezett Tótfalu. 1881-ben azonban lejárt a bérleti szerződésük, ekkor ismét elköltöztek innen.
1905 és 1907 között körülbelül 150 magyar családot telepítettek itt le, tanyarendszer szerint. A 20. század elején kincstári birtok volt. Ekkor a településhez tartoztak: Andrásvölgy, Barkás, Bükkös, Lázárvölgy, Liget, Lovasrét, Szélesmező és Tölgyes is, melyek az új magyar telepesek telepcsoportjai voltak.
A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Temesrékasi járásához tartozott.
1910-ben 2066 lakosából 1052 szerb, 898 magyar, 85 német volt. Ebből 1066 görögkeleti ortodox, 955 római katolikus, 26 görögkatolikus volt.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkeleti szerb temploma 1899-ben épült.
- Római katolikus temploma 1910-ben épült.
Híres emberek[szerkesztés]
Itt született 1822. május 15-én Csomortányi Lajos honvédőrnagy.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források[szerkesztés]
- Temes vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914.
- Fényes Elek: Magyarország történeti geográfiája
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}