Nagyjécsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyjécsa (Iecea Mare)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeTemes
KözségNagyjécsa
Rang községközpont
Irányítószám 307091
SIRUTA-kód 156231
Népesség
Népesség3111 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság25
Népsűrűség88,11 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság84 m
Terület35,31 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 50′ 58″, k. h. 20° 53′ 09″Koordináták: é. sz. 45° 50′ 58″, k. h. 20° 53′ 09″
SablonWikidataSegítség

Nagyjécsa (románul: Iecea Mare , németül: Grossjetscha ) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében, az azonos nevű község központja. Az első világháborúig Torontál vármegye Csenei járásához tartozott. 2004-ben különvált Gyertyámos községtől.

Nevének változásai[szerkesztés]

1839, 1890 Nagy-Jécsa, 1863 Nagy-Jecsa, Grosz-Jesscha, 1873, 1880 Jécsa (Nagy-), 1920 Iecia mare, 1930, 1941 Iecia-Mare az elnevezése.


Története[szerkesztés]

Borovsky Samu így ír a településről Torontál vármegye községei című munkájában: „...A mai Kisjécsa és Nagyjécsa községek helyén a középkorban Öcse (Ősze) nevű helység feküdt, melyet 1467-ben Temes, 1479-ben Csanád, 1482-97. években ismét Temes vármegyéhez számítottak. 1492-ben a Peterdi Pethő család bírt itt földesúri joggal. A hódoltság alatt elpusztult. .... A jelenlegi helységet Hildebrand temesvári kincstári igazgatósági tanácsos 1767-ben telepítette. Ő építtette fel az első házakat, szám szerint 202-t s az újonnan épített helységbe németeket telepített. 1767-ben a temesvári igazgatóság már elemi iskolát is állíttatott itt fel. 1779-ben Torontál vármegyéhez csatolták. 1848-ig a kamara volt a földesura. 1836-ban hét hétig tartó kolerajárvány alatt 733-an betegedtek meg és száznál többen haltak el. 1848 november havában Temesvárról egy csapat császári katona jelent meg a helységben, báró Appel vezérlete alatt s a községet lefegyverezte. Mialatt a lakosságtól a hűségesküt kivették, a nemzetőrök, a kik a császáriak ittlétéről értesültek, hirtelen előtörtek; a császáriak rövid, de rendkívül heves ütközet után, 20 halott hátrahagyásával megfutamodtak. A nemzetőrök a császáriak közül 11-et elfogtak, kilencet pedig megvesszőztek s azután szabadon bocsátották őket. 1849 augusztus 8-án Dembinski Henrik honvédtábornok 3000 emberével és 20 ágyújával a helység határában, a honvédsereget a szőregi csata óta visszavonulási útjában nyomon követő Walmoden osztrák tábornokot visszaverte. ... A római katolikus plébánia 1767-ben alakult és a templom 1780-ban épült. E községben született Abafi (Aigner) Lajos író. ....„

Az első világháború után[szerkesztés]

1951-ben 388 bánáti sváb lakosát deportálták a Bărăganra.[1]

2004-ben vált ki Gyertyámos községből és szervezték önálló községgé.[2]

Népessége[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Wilhelm Weber: The fate of the Germans in the Banat after the coup d'état on 23rd August 1944 up until the deportation to the Bărăgan Steppes (angol nyelven). Deportation to the Bărăgan 1951-1956. Donauschwaben Villages Helping Hands, 2006. [2011. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. augusztus 11.)
  2. Legea nr. 84/2004 pentru înfiinţarea unor comune. Monitorul Oficial, 310. sz. (2004. április 7.)

Források[szerkesztés]