Nagykomlós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagykomlós (Comloșu Mare)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeTemes
KözségNagykomlós
Rang községközpont
Irányítószám 307120
SIRUTA-kód 156446
Népesség
Népesség3453 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság151
Népsűrűség34,05 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság82 m
Terület101,42 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 53′ 26″, k. h. 20° 37′ 38″Koordináták: é. sz. 45° 53′ 26″, k. h. 20° 37′ 38″
Nagykomlós weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagykomlós témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nagykomlós (románul: Comloșu Mare, németül: Grosskomlosch; Großhopfendorf ) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében, Nagykomlós község központja. Az első világháborúig Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott.

Nevének változásai[szerkesztés]

1839-ben Komlós, 1863-ban Bánát-Komlós, 1873-ban, 1880-ban Komlós (Bánát-), 1890 –ben Nagy Komlós, 1920–ban Comloș, 1930-ban és 1941–ben Comloșul-Mare az elnevezése.

Népessége[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

Reiszig Ede így ír a településről Torontál vármegye községei című munkájában: „…A középkorban is már Komlós néven szerepel. A XV. században kisebb nemesek lakták. 1446-ban Fejéregyházi Jánosnak van benne része. 1450-ben Komlósi András és Mihály is birtokosai voltak. 1453-54-ben Hunyadi János kormányzó szerez itt részeket Kölkedi Jánosnétól és özvegy Fejéregyházi Benedeknétől. 1479-ben Muronyi Kónya Demeter itteni részbirtokát a budai káptalannak adományozta.

A falu valószínűleg Bali bég 1529. évi rablóhadjárata alatt pusztult el, mert a XVI. században sem a török, sem a magyar adólajstromokban nem fordul elő. 1647-ben puszta, melyet Palkonyai Nagy Balázs kapott, kinek magva szakadván, Wesselényi nádor 1657-ben Krecsics Györgynek, Szalatnai Györgynek és Tenturich Istvánnak adományozta.

A zentai diadal után szerb pásztorok szállották meg. 1717-ben már 20 háza volt. Neve 1657-ben Konus, 1702-ben Konas elferdített alakban szerepel. 1740 nyarán pestis volt a községben. 1743 őszén a temesvári igazgatóság az Oláhországból bevándorolt s ideiglen Vingán letelepített románoknak Komlóst jelölte ki letelepedési helyül és ugyanakkor ide költöztek a gyarmatai románok is. 1745-ben Vingáról újabb családok is jöttek ide. 1781-ben Nákó Kristóf vásárolta meg, a ki 1782-ben Békés vármegyéből ág. evangélikus vallású tótokat telepített ide, de ezek innen 1788-ban a Kisgáj melletti Sztamorára költöztek. Az első német települők 1771-ben Felső-Magyarországból és Luxemburgból vándoroltak be. 1811-ben a helység egy része leégett. 1838-ban Nákó János volt a helység földesura. A községben van San-Marco hercegné kastélya, melyet 1848 előtt Nákó János építtetett. A szerbek régi temploma az uradalmi gabonaraktár helyén állott, hol az oltár helyét most is kereszt jelöli. Ez a templom 1783-ban összeomlott. 1796-ban a görögkeleti románok új templomot építettek maguknak. A római katolikus templom 1868-ban, a görögkatolikus 1891-ben épült…”

Nevezetességek[szerkesztés]

  • 1794–1796 között épült temploma a romániai műemlékek jegyzékében a TM-II-m-A-06206 sorszámon szerepel.
  • 18. századi fogadó (TM-II-m-B-06207)
  • 1840–1846 között épült San Marco-kúria(wd) (TM-II-m-B-06208)

Híres emberek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]