Belence
| Belence (Belinț) | |
 | |
| A bélinci kórus a 20. század elején | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Belence |
| Rang | községközpont |
| Községközpont | Babsa, Grúny, Kiszető |
| Irányítószám | 307045 |
| Körzethívószám | 0256 |
| SIRUTA-kód | 155804 |
| Népesség | |
| Népesség | 1317 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 14[1] |
| Népsűrűség | 20,84 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 104 m |
| Terület | 63,20 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 44′ 59″, k. h. 21° 45′ 57″Koordináták: é. sz. 45° 44′ 59″, k. h. 21° 45′ 57″ | |
| Belence weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Belence témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Belence, 1910-ig Bélinc (románul: Belinț, németül: Belintz) falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében.
Nevének eredete[szerkesztés]
A Bélinc név Kiss Lajos szerint egy 'Bél mellékiek' vagy 'Bél vidékiek' jelentésű délszláv többes számú alakból való. Ennek hátterében egy korábbi magyar Bél helynév sejthető, amelyet az 1285-ben a környékről adatolt Becl falunév is igazolni látszik. 1368-ban Belenche, 1467-ben Belynce alakban említik, majd 1554-ben egy defterben mint Bilinč jelenik meg. 1723–25-ben Belinz. A 20. század elején az egyik középkori írott alak felelevenítésével „magyarosították” nevét.
Fekvése[szerkesztés]
Lugostól 14 km-re északnyugatra, Temesvárról 45 km-re keletre, a 6-os főút mellett fekszik.
Lakossága[szerkesztés]
A népességszám változása[szerkesztés]
A lakosság száma 1880 óta szinte folyamatosan csökken, ez a tendencia csak a második világháború után torpant meg mintegy három évtizedre. A fogyást az első időszakban az egykézés okozta és csupán a települési exogámia, a nagykostélyi, grúnyi, ohábaforgácsi és kiszetói házastársak beköltözése miatt nem volt erősebb.
Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]
- 1880-ban 3270 lakosából 3046 volt román, 85 német és 28 magyar anyanyelvű; 3142 ortodox, 66 római katolikus és 57 zsidó vallású.
- 2002-ben 1638 lakosából 1619 volt román nemzetiségű; 1547 ortodox, hatvan pünkösdi és 18 római katolikus vallású.
Története[szerkesztés]
1604-ben a császári hadak a falu mellett megverték Bocskai István és Bethlen Gábor hadait. 1739-ben és 1788-ban leégett, 1796-ban vonták össze utcarendbe. 1767-ben, az aliosi telepítés után ideköltöztek az ott élő románok, majd 1786-ban a daruvári románok költöztek a falu délnyugati részébe. Közben 1776-ban már 250 házból állt. 1782-ben Defcsics Miklós és Conrád Mihály vették meg a kincstártól, 1802-től a 19. század közepéig pedig a Doktorovics család birtoka volt. 1821-ben olténiaiak költöztek be. 1885-től ortodox esperesség székhelye volt.
A Bánát–Körösvidék Szociális Intézet az 1930-as évek közepén komplex falukutatást végzett a faluban, amelynek eredményét monográfia formájában adták ki. Ebben az időben a 4107 holdas határból 2751 hold volt szántó és 631 legelő. A házak 97%-a boronából készült, 72%-át cserép, 28%-a zsúp fedte, 96%-uk volt döngölt padlós. 53%-uk volt két, 43%-uk egyszobás, 38%-ukhoz tartozott árnyékszék. A munka kevéssé erkölcsösként, vallásilag közömbösként írja le a bélincieket, gazdálkodásukat pedig gondatlannak. Kevés állatot tartottak és a házak elé nem ültettek virágokat. A felnőtt lakosság elenyésző hányada gyónt a megelőző évben. A kutatók által meglátogatott két vasárnapi liturgián mindössze 274, illetve 92 fő jelent meg.
Látnivalók[szerkesztés]
- Ortodox temploma 1787-ben épült; a romániai műemlékek jegyzékében a TM-II-m-A-06185 sorszámon szerepel.[2]
Érdekességek[szerkesztés]
- Egy Bélincen az 1936-os kutatás keretében gyűjtött balladát használt fel Ligeti György korai, magyarországi korszaka egyik fontos művének, a Concert românesc-nek (Román koncert) ballada tételében.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Institutul Social Banat-Crișana: Anchetă monografică în comuna Belinț. Timișoara, 1938
- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
További információ[szerkesztés]
- hímzett bőrtüsző a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményéből [3][halott link]
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}