Temeskenéz
| Temeskenéz (Satchinez, Knees) | |
 | |
| A falu látképe a román és a szerb ortodox templommal | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 307365 |
| SIRUTA-kód | 158537 |
| Népesség | |
| Népesség | 2937 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 27[2] |
| Népsűrűség | 46,12 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 102 m |
| Terület | 98,88 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Temeskenéz
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 45° 56′ 36″, k. h. 21° 02′ 23″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 36″, k. h. 21° 02′ 23″ | |
| Temeskenéz weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Temeskenéz, 1904-ig Knéz (románul: Satchinez, korábban Chinez, németül: Knees, szerbül: Кнез) falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében.
Földrajz[szerkesztés]
Temesvártól 25 kilométerre északnyugatra fekszik, tengerszint feletti magassága 98 és 106 méter között váltakozik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét 1333-ban Kenes, 1421–27-ben Kenez, 1479-ben Knez, 1554-ben Kınızi, majd 1666-ban és 1717-ben ismét Kenez alakban említették. A 18. és a 19. században Knéz alakban állandósult (1723, Knes), majd a 20. század elején élesztették föl középkori nevét, a vármegyére utaló előtaggal ellátva. Román neve a sat ('falu') és a chinez ('kenéz', de egyben 'kínai' is) szavak összetételéből való.
Népesség[szerkesztés]
A népességszám változása[szerkesztés]
| Év | Lakossága | Románok | Németek | Szerbek | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1840 k. | 3182 | ? | max. 470 | ? | ||||||||||
| 1881 | 3366 | 1816 | 1171 | 217 | ||||||||||
| 1900 | 3310 | 1889 | 1237 | 115 | ||||||||||
| 1930 | 2666 | 1342 | 974 | 148 | ||||||||||
| 1966 | 2689 | 1748 | 552 | 104 | ||||||||||
| 1976 | 2912 | 2070 | 411 | 79 | ||||||||||
| 1992 | 2670 | 2245 | 75 | 37 | ||||||||||
| 2002 | 2818 | 2395 | 65 | 27 | ||||||||||
Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]
1840-ben 2673 ortodox (román és szerb), 470 római katolikus és 39 zsidó lakosa volt. 1910-ben 3024 lakosából 1671 volt román, 999 német, 210 szerb, 89 főként cigány és 54 magyar anyanyelvű; 1959 ortodox és 1051 római katolikus vallású, míg a zsidók száma négy főre apadt. 2002-ben 2818 lakosából 2395 vallotta magát román, 308 cigány, 65 német, 27 szerb és 19 magyar nemzetiségűnek; 2471 volt ortodox, 203 pünkösdi vallású, 84 római katolikus és 37 baptista.
Története[szerkesztés]
A középkorban főként Csanád vármegyéhez tartozott, és Kinizsi Pál egyik lehetséges származási helyének tartják. A mellette egykor feküdt Kenézrekeszén (1390, Kenezrekeze) 1480-ban vár állott. A török hódoltság alatt szerbek lakták. A 18. század eleji háborúkban lakossága meggyérült, 1717-ben csupán tíz házat írtak össze benne. A szerbek mellé 1753-ban nagy- vagy kisszurdoki románok települtek. 1779-ben Temes vármegyéhez csatolták. A kamara 1796-ben huszonhárom német családot telepített a falu délkeleti peremére. A betelepítés a következő évtizedekben folytatódott. Az falu új római katolikus gyülekezete 1823-ig, temploma elkészültéig a billédi plébánia filiája volt. 1838-ban 209 jobbágytelket számlált. Ekkoriban főként búzát és kukoricát termeltek benne és nagy mennyiségben tenyésztettek juhot. Határának 62%-a volt szántó, 18% rét és 11% legelő. A terület kb. 85%-ban úrbéres föld volt. 1848 november közepén itt foglalt állást Nagysándor József Georg Rukavinával szemben, aki Temesvár és Arad között igyekezett összeköttetést teremteni. A hónap 20-án Nagysándor a túlerő elől Zsombolya felé vonult vissza. 1885-ben gyógyszertár nyílt benne.[3] 1951-ben a Bărăganra hurcolt németek házaiba moldvai és dobrudzsai telepeseket költöztettek, majd 1956 és 1961 között újabb román családokat telepítettek be. Német (sváb) lakossága az 1970-es években és 1989 után elhagyta. A római katolikus plébánia 1992-ben szűnt meg.
Látnivalók[szerkesztés]
- A falu és Baracháza közötti Temeskenézi mocsarak a Bánát madárparadicsoma. 1942-ben, vegyes gémpopulációja miatt nyilvánították védett területté, és eddig 132 madárfajt figyeltek meg itt. Jelenleg egy 122 hektáros fészkelőterületből és egy 1072 hektáros pufferzónából áll.[4]
- A Grădiște határrészben (é. sz. 45°56’10’’, k. h. 21°1’26’’) valószínűleg 13–14. századi földvár sáncai, amelyet a helyi hagyomány Kinizsi Pálhoz köt.[5] A romániai műemlékek jegyzékében a TM-I-s-B-06082 sorszámon szerepel.[6]
- Román ortodox temploma barokk stílusban, 1804-ben épült.
- Római katolikus temploma 1822–23-ben épült, és Ávilai Szent Teréz tiszteletére szentelték föl. Toronysisakja régen a mainál lényegesen karcsúbb és magasabb volt.
- Szerb ortodox temploma 1889-ből való.
Gazdaság[szerkesztés]
A falutól délnyugatra és délkeletre 1965[7] vagy 1968 óta kőolajat termelnek ki. A község területének 81%-a szántó és 6%-a legelő.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1846-ban Emanuil Ungureanu ügyvéd, bankár és mecénás.
- Itt született 1942-ben Martin Roos temesvári római katolikus püspök.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ [1]
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 46. o.
- ↑ A madártani rezervátum leírása Archiválva 2021. december 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
- ↑ Liviu Măruia et al.: ArheoGIS: Baza de date a patrimoniului arheologic cuprins în Lista Monumentelor Istorice a județului Timiș; rezultatele cercetărilor de teren. Cluj-Napoca, 2011 Archiválva 2013. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ szerint. (Hozzáférés: 2011. szeptember 25.)
Források[szerkesztés]
- www.knees-im-banat.de (németül)
- Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}