Ugrás a tartalomhoz

Kastély (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kastély (Coșteiu)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeTemes
KözségKastély
Rangközségközpont
Irányítószám307125
SIRUTA-kód156482
Népesség
Népesség2184 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság19[1]
Népsűrűség26,12 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság109 m
Terület83,63 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 44′, k. h. 21° 51′45.733333°N 21.850000°EKoordináták: é. sz. 45° 44′, k. h. 21° 51′45.733333°N 21.850000°E
Kastély weboldala
SablonWikidataSegítség

Kastély (Kostély, románul: Coșteiu) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Lugostól hét kilométerre északkeletre, az E70-es út mentén, a Temes jobb partján fekszik.

Nevének változásai

[szerkesztés]

Először egy 1554-es defterben jegyezték fel nevét, Pošaqaštıl alakban. 1597-ben Kastely, az 1690-es években készített térképen Kustil néven említették. Az anyatelepüléstől délkeletre 1758 után hozták létre Kiskostély (1911-től Kiskastély) falut. A korábbi Kastély/Kostély neve ezután mint Nagykostély (románul Coșteiul Mare) szerepelt, majd a belügyminiszter 1911-es hatállyal a Nagykastély nevet állapította meg a számára.[2]

Története

[szerkesztés]

Nagy- és Kiskastélyt 1924-ben egyesítették. A mrakoniai kolostor szerzetespapja 1658-ban írta össze Kostély ortodox egyházát.[3] A település mellett nyílik az a tápcsatorna, amely a Bega vizének egy részét a Temesbe vezeti. A csatornát és a kezdeténél a zsilipet 1758 és 1763 között, Maximilian Freimaut tervei alapján építették. Ekkor telepítették Kiskostély falut, hogy lakói kezeljék és rendszeresen tisztítsák a zsilipet. A 18. században és a 19. század első felében Kostély a bánsági sócsempészet központi elosztóhelye volt, ahol a hatóságok ezért egy csempészfővigyázói állást is rendszeresítettek.[4] 1816-ban itt járt Kazinczy Ferenc, aki feljegyezte, hogy szokatlanul hosszú, lábikráig érő ingbe öltözött és szokatlanul kövér román parasztokat és „tekercsekbe” font hajú lányokat látott itt.[5] 1847-ben, harminc családdal alakult meg görögkatolikus egyházközsége, majd 1858-ban papjukkal együtt a lakosság többsége, nyolcvan család, szintén áttért görögkatolikusnak.[6] 1849. augusztus 15-én, az 1848–49-es szabadságharc egyik utolsó csatájában az egyesült orosz–osztrák erők Kiskostélynál megfutamították a magyarokat. Krassó, 1880-tól Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. 1977-ben beléolvadt Szilha falu.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • A Begát a Temessel összekötő tápcsatorna elején, a zsilip felett az 1758-ban elhelyezett emléktábla. A zsilipházat az 1860-as években újjáépítették.

Népessége

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. [1]
  2. Mező András: Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza, 1999, 187. és 262. o.
  3. A lugosi ortodox esperesség honlapja Archiválva 2014. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
  4. Ioan Cipu: Fragmentarium făgețean, 1733–1920, 2. köt., opidul/târgul Făget, Lugoj, 2008, 45–46. o.
  5. Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek. Kolozsvár, 1944, 2. köt., 8–9. o.
  6. Diecesa Lugoșului – Sematism istoric. Lugoș, 1903, 221. o.

Források

[szerkesztés]
  • Jancsó Árpád: A Bega, a Bánság elkényeztetett folyója. Temesvár, 2007