Nagyzsám

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyzsám (Jamu Mare)
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeTemes
KözségNagyzsám
Rangközségközpont
Irányítószám307230
Körzethívószám+40 x56[1]
SIRUTA-kód157371
Népesség
Népesség1355 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság58[2]
Népsűrűség6,54 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság98 m
Terület207,11 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 15′ 19″, k. h. 21° 24′ 56″Koordináták: é. sz. 45° 15′ 19″, k. h. 21° 24′ 56″
Nagyzsám weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyzsám témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagyzsám (románul Jamu Mare, 1924-ig Șama, németül Großscham) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve egyes tudósok szerint a magyar som, mások szerint egy szláv suma (=erdő) szóból, Kiss Lajos szerint a Sám (Sámuel) személynévből származik. Előtagja a ma Szerbiában található Kiszsámtól való megkülönböztetésére szolgált. Történeti névalakjai: Suma (1370), Šam (1554), Zam (1716), Scham (1717), Grosz-Jam (1740), Gross-Scham (1780), N. Zsám (1840).

Fekvése[szerkesztés]

Temesvártól 75 km-re dél–délkeletre, a szerb határon fekszik.

Története[szerkesztés]

1370-ben egy Bratak nevű királyi jobbágyát említették. 1597-ben szerb lakosságú falu volt éppúgy, mint 1717-ben, amikor 65 házból állt. A szerbek nem sokkal később Nagyszeredre költöztek, és helyükre románok érkeztek.

1727 és 1779 között járási székhely volt. 1791-ben lakói megélhetését főként a juh- és szarvasmarhatartás biztosította. 180 holdnyi káposztás kert, 93 holdnyi szőlő, 93 holdnyi gyümölcsös és 81 holdnyi erdő tartozott hozzá. 1793-ban egy árvíz miatt sokan Kiszsámra költöztek.

1786-ban a mai falutól négy km-re keletre Freudenthal néven telepítettek falut Trier és Mainz vidéki, luxemburgi, elzászi, lotaringiai, badeni és nassaui származású németekkel. 1808-ban a nagyzsámi románokat hat család kivételével a Határőrvidékre telepítették, akik ott megalapították a ma Szerbiában fekvő Petre falut. Az addig a patak két partján rendezetlenül álló házakból álló falu alaprajzát rendezték és a 243 házba sok más faluból érkező német telepes mellett beköltöztették a freudenthali németeket. Hozzácsatolták Freudenthal addigi határát is. Az ittmaradt hat román család az északi faluvégen lakott.

1816-ban a Semica-patak elpusztította a jobb parti házakat, többségük nem is épült újjá. 1826-tól 1888-ig a Karátsonyi család birtoka volt, amely kastélyt is épített benne. 1848-ban 160 egész-, 40 féltelkes, 79 házas német zsellér és 16 román családfő lakta. 1851-ben 3196 juhot, 2176 lovat, 975 tehenet és 789 sertést tartottak. 1854-ben lakói között volt 67 iparos (köztük tizenegy cipész, hat molnár, hat patkolókovács és öt asztalos), hét hivatalnok és pap és öt kereskedő. 1856-ban 12447 holdas határának 57%-a volt szántó, 14%-a legelő, 12%-a rét, 9%-a erdő és 1%-a szőlő. Az 1884-ben beköszöntő filoxérajárvány előtt jelentős volt szőlőtermesztése.

1869-ben két országos vásár tartására kapott engedélyt. 1881-ben gyógyszertárat nyitottak benne. 1884-ben alakult az első takarékpénztár, majd húsz éven belül további három. 1891-ben felekezeti, római katolikus iskolájában már hat tanító dolgozott. 1907-ben tetőzött az amerikai kivándorlás, abban az évben 94 fő dolgozott a tengeren túl. 1909-ben 99 iparosmestere, 17 segédje és 51 inasa volt.

Két külterületi lakott hely is tartozott hozzá, az 1900-tól Bébymajornak nevezett korábbi Freudenthal 150 és Mihálymajor 50 állandó lakossal, de lakóik száma jelentősen felduzzadt a nyári munkák idején. A két major magyar cselédsége 1924 után költözött be a faluba.

1826–1849-ben és 1861–1919-ben Temes vármegyéhez, 1919–1923-ban a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz tartozott. Akkor Romániához (Temes-Torontál megye) csatolták. 1927–1930-ban, a földreform végrehajtása után keleti végére harminc román telepes érkezett Egresről, harminc pedig a szerbiai Bánát román falvaiból.

1944. szeptember 11-én, a román kiugrás után bevonult a német hadsereg és szeptember 15-én 930 nagyzsámi sváb Ausztriába, onnan Németországba menekült. Közülük 1945. július 4-én 603-an tértek vissza, 232-ben Németországban, 49-en pedig Ausztriában maradtak. Később 66 főt a Szovjetunióba, sokakat a Bărăgan-alföldre deportáltak.

A külföldön élő nagyzsámiak első falutalálkozóját 1962-ben rendezték, azt ezt követő három évtizedben a nagyzsámi németek elhagyták falujukat. 1979-ben, a Semica-patak áradásakor negyven ház dőlt össze.

Népessége[szerkesztés]

  • 1857-ben 2435 lakosából 2303 volt német és 100 román nemzetiségű; 2310 római katolikus és 109 ortodox vallású.
  • 1900-ban 3061 lakosából 2588 volt német, 260 magyar, 140 román és 59 cigány anyanyelvű; 2853 római katolikus, 164 ortodox és 35 református vallású.
  • 2002-ben 1434 lakosából 1206 volt román, 119 magyar, 66 cigány és 29 német nemzetiségű; 1102 ortodox, 246 római katolikus és 66 baptista vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Római katolikus temploma 1835-ben épült. Belsejében található Karátsonyi Lázár síremléke.

Testvértelepülése[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. ↑ [1]

Források[szerkesztés]

  • Milleker Bódog: Nagyzsám története. 1370–1909. Temesvár, 1909.
  • Anton Peter Petri: Heimatbuch der deutschen Gemeinde Groß-Scham im Banat. Ebenau, 1987

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nagyzsám&oldid=26597204”