Rakovica (Románia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rakovica (Racovița)
Az 1893-ban épült rakovicai ortodox templom
Az 1893-ban épült rakovicai ortodox templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeTemes
KözségRakovica
Rangközségközpont
Irányítószám307330
SIRUTA-kód158252
Népesség
Népesség737 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság6[1]
Népsűrűség6,29 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság104 m
Terület117,18 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 41′ 54″, k. h. 21° 38′ 09″Koordináták: é. sz. 45° 41′ 54″, k. h. 21° 38′ 09″
Rakovica weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rakovica témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Rakovica (románul: Racovița, németül: Rakowitza) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Szláv eredetű neve 'rákban gazdag patak'-ot jelent. Nevének alakja 1447-ben Rakawycza, 1554-ben Raqıtofče (mai török átírás arab írásból).

Fekvése[szerkesztés]

Temesvártól 42 kilométerre keletre, a Temes jobb partjához közel fekszik.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 1735 lakosából 1664 volt román és 57 cigány anyanyelvű; 1498 ortodox és 222 görögkatolikus vallású.

2002-ben 898 lakosából 866 volt román és 24 ukrán nemzetiségű; 864 ortodox és 21 görögkatolikus vallású.

Története[szerkesztés]

1447-ben a dobozi uradalom tartozékai között sorolták föl. 1717-ben negyven házzal írták össze, és a nagykövéresi kincstári uradalomhoz csatolták. 1807-től az uradalommal együtt a tanulmányi alaphoz került. Az 1830-as években román falu volt, lakói favillákat és keréktalpakat készítettek. 3782 holdas határából 1425 hold volt úrbéres szántó, 522 rét és 254 legelő, 300 hold majorsági legelő és 248 hold rét. 1779 után Temes vármegyéhez, a 20. század elején a Buziásfürdői járáshoz tartozott. Görögkatolikus egyháza 1864-ben alakult, több ortodox család áttérését követően.[2] A gyülekezet ma is létezik, mai templomuk 1930-ban épült.


Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [1]
  2. Diecesa Lugoșului – Sematism istoric. Lugoș, 1903, 236. o.

Források[szerkesztés]