Bánlak
| Bánlak | |
 | |
| A Karátsonyi-kastély (2007) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Bánlak |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 307010 |
| Körzethívószám | +40 x56[1] |
| SIRUTA-kód | 155608 |
| Népesség | |
| Népesség | 1573 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 20 |
| Népsűrűség | 14,56 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 84 m |
| Terület | 108 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 23′ 16″, k. h. 21° 08′ 03″Koordináták: é. sz. 45° 23′ 16″, k. h. 21° 08′ 03″ | |
| Bánlak weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bánlak (románul: Banloc, németül: Banlok) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Közigazgatásilag hozzátartozik Karátsonyiliget, Karátsonyifalva és Partos.
Neve[szerkesztés]
A falut 1717-ben Panlogh néven említette oklevél.
1806-ban Bánlok, 1828-ban Bánlak, 1851-ben Bánlok, 1913-ban Bánlak néven írták.
Fekvése[szerkesztés]
Az Alföld délkeleti részén, Dettától 7 km-re nyugatra, a román-szerb határtól 8 km-re, Tolvád, Partos, Karátsonyifalva és Detta közt fekvő település. Temesvártól közúton 48 km-re dél felé közelíthető meg.
Története[szerkesztés]
Bánlak már a török hódoltság idején is lakott hely volt, várkastélya a temesvári pasa nyári szállása volt. Az egykori török erődítések nyomaira a patakban való ásatások alkalmával akadtak rá. A település később kincstári birtok lett.
A Határőrvidék szervezésekor Draskovich horvát bán kapta cserébe azokért a birtokaiért, melyek a Határőrvidékbe estek. A Draskovics család kezén nem sokáig volt: 1783-ban Karátsonyi Lázár beodrai birtokos vette meg gróf Draskovich Jánostól és Györgytől, majd gróf Karátsonyi Jenőé lett.
1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Bánlok, oláh falu, Torontál vármegyében, Temes vármegye szélén, utolsó posta Csakóvárhoz délre 2 mérföldnyire, 112 kataszteri hold, 10 református, 2280 óhitű lakossal s anyatemplommal. Ékesíti az uraság szép kastélya, s gyönyörű gazdasági épületei. Határa felette termékeny; erdeje, s 103 5/8 egész jobbágytelke van. Földesura. Karácsonyi Lajos.”[2]
1910-ben 2836 lakosából 2160 fő román, 427 magyar, 205 pedig német volt. A népességből 2237 görögkeleti ortodox, 550 fő római katolikus volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Bánlaki járásához tartozott.
A 2002-es népszámláláskor 1581 lakosa közül 1328 fő (84,0%) román, 203 (12,8%) cigány, 20 (1,3%) magyar, 15 (0,9%) ukrán, 8 (0,5%) szerb, 6 (0,4%) német és 1 (0,1%) bolgár volt.
Nevezetességek[szerkesztés]
Az 1793-ban épült Karátsonyi-kastély a romániai műemlékek jegyzékében a TM-II-a-A-06177 sorszámon szerepel.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források[szerkesztés]
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}