Kisősz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisősz (Gottlob)
Iskola
Iskola
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeTemes
KözségKisősz
Rangközségközpont
Irányítószám307251
Körzethívószám+40 x56[1]
SIRUTA-kód157558
Népesség
Népesség1557 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság32
Népsűrűség48,22 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság84 m
Terület32,29 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 56′ 06″, k. h. 20° 42′ 35″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 06″, k. h. 20° 42′ 35″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisősz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kisősz (románul és németül Gottlob) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyszentmiklóstól 18 km-re délre, Lovrin, Nagykomlós, Nagyősz és Galambos közt fekvő település.

Nevének változásai[szerkesztés]

1839 Gottlób, 1863, 1890 Kis-Ősz, Gotlob 1873, 1880 Gottlob, Kis-Ősz.

Története[szerkesztés]

Kisősz (Lovrin) 1770-1771-ben alapított falu.

Odescalchi Eugénie memoárjában rögzítette azt az anekdotát, hogy amikor az első német csoport tagjai fárasztó útjuk után megérkeztek leendő településük határához, örömükben így kiáltottak fel: „Gottlob”, vagyis „Hála istennek!”, s innen ered a település elnevezése.[2]

Borovszky Samu így ír a településről Torontál vármegye községei című munkájában:

Kisősz, a nagykikinda-aradi vasútvonal mentén fekvő nagyközség. ...

E helységet 1770-71-ben telepítette Hildebrand temesvári igazgatósági tanácsos németekkel, a kiknek 203 házat építtetett. Az újonnan alakult helység neve Gottlob volt. 1771-ben már iskolát is kaptak. 1781-ben báró Lipthay Antal tábornok vásárolta meg, utána fia báró Lipthay Frigyes lett a helység földesura. 1836-ban és 1873-ban a kolera pusztította a lakosokat. Az 1836. évi járvány megszűntének emlékére a lakosok egy szentkép oszlopot emeltettek, melyet az 1911. évben megújítottak. A róm. katolikusok temploma 1866-67-ben újból épült.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Perjámosi járásához tartozott.

Az első világháború után[szerkesztés]

1951-ben 236 bánáti sváb lakosát deportálták a Bărăganra.[3]

2004-ig Lovrin község része, majd önálló község lett.

Népesség[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

1785-1786-ban Bartók János, a nagy zeneszerző, Bartók Béla dédapja Borsodszirákról került a bánsági Kisőszre, majd a család innen költözött Nagyszentmiklósra.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Odescalchi Eugénie: Egy hercegnő emlékezik. Gondolat, Budapest, 1987. 138 oldal.
  3. Wilhelm Weber: The fate of the Germans in the Banat after the coup d'état on 23rd August 1944 up until the deportation to the Bărăgan Steppes (angol nyelven). Deportation to the Bărăgan 1951-1956. Donauschwaben Villages Helping Hands, 2006. [2011. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. augusztus 11.)

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]