Ilonc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ilonc (Иланџа / Ilandža)
A görögkeleti templom
A görögkeleti templom
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetDél-bánsági
KözségAlibunár
Rang falu
Irányítószám 26352
Körzethívószám +381 13
Népesség
Teljes népesség 1422 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség26 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság59 m
Terület66,3 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ilonc (Szerbia)
Ilonc
Ilonc
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 10′ 06″, k. h. 20° 55′ 06″Koordináták: é. sz. 45° 10′ 06″, k. h. 20° 55′ 06″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilonc témájú médiaállományokat.

Ilonc (szerbül Иланџа / Ilandža, németül Ilantsch, románul Ilangea) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben. Közigazgatásilag Alibunár községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Pancsovától északkeletre, Ferdinándfalva, Keviszöllős és Újsándorfalva közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Ilonc (Iláncsa) már a középkorban is létezett. Nevét 1385-ben említette először oklevél. Ekkor már egyházas hely volt és Keve vármegyéhez tartozott.

A török hódoltság alatt a szerbek foglalták el, és az 1723-1725-ös gróf Mercy térképen is Ilonza néven, a lakott helyek között tüntették fel.

1767-1769. között Steinlein és Koszta mérnökök a falut körülvevő alibunári mocsár alsó részét átvágták és Végszentmihály felé egészen Alibunárig erős töltésekkel vették körül.

1768-1773. között, a német-bánsági Határőrvidék szervezésekor, a Határőrvidékhez csatolták, majd a 12. számú német-bánsági határőrezred egyik századának székhelye lett 1872-ig.

A Határőrvidék feloszlatása után Torontál vármegyéhez csatolták.

1848. október 13-án, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a falu határában véres harc volt az Arány százados vezérlete alatt álló nemzetőrök és a szerb felkelők között, mely az utóbbiak vereségével végződött. A szerbek 30 halott hátrahagyásával megfutamodtak.

1888-ban a Terézia-csatorna kiöntött, s a határ fél részét elárasztotta.

1812-ben a település határában, a falu közelében egy forrás támadt, melynek a szerbek különös gyógyerőt tulajdonítanak, föléje épületet is emeltek.

1910-ben 3208 lakosából 71 fő magyar, 75 fő német, 44 fő szlovák, 23 fő román, 2959 fő szerb, 1 fő egyéb anyanyelvű volt. Ebből 103 fő római katolikus, 3 fő görögkatolikus, 24 fő református, 39 fő evangélikus, 2990 fő görögkeleti ortodox, 14 fő izraelita vallású volt. A lakosok közül 1489 fő tudott írni és olvasni, 176 lakos tudott magyarul.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Alibunári járásához tartozott.

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
3132 2896 2926 2805 2426 2023 1727[2] 1422[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 1492 86,39
Cigányok 97 5,61
Montenegróiak 33 1,91
Macedónok 18 1,04
Szlovákok 17 0,98
Románok 14 0,81
Magyarok 12 0,69
Jugoszlávok 12 0,69
Horvátok 9 0,52
Muzulmánok 1 0,05
Egyéb/Ismeretlen[3]

Híres személyek[szerkesztés]

Nevezetességek[szerkesztés]

Ilonc egy régi térképen
  • Görögkeleti temploma - 1793-ban épült

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Borovszky Samu: Torontál vármegye
  • A magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. - Bp., 1912.