Miloš Crnjanski

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miloš Crnjanski
Miloš Crnjanski 1914.jpg
Élete
Született 1893. október 26.
Csongrád
Elhunyt 1977. november 30. (84 évesen)
Belgrád
Sírhely Alley of Distinguished Citizens
Nemzetiség szerb
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza
Kitüntetései NIN Prize (A Novel about London, 1971)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Miloš Crnjanski témájú médiaállományokat.

Miloš Crnjanski (szerbül: Милош Црњански) (Csongrád, 1893. október 26.Belgrád, 1977. november 30.) magyarországi szerb költő, író, diplomata.

Életútja[szerkesztés]

Miloš Crnjanski (magyarul: Czernyászky Milos) édesapja Toma Crnjanski az Osztrák–Magyar Monarchia egyik alacsonyrendű tisztviselőjeként kereste meg mindennapi kenyerét. Az alacsony növésű, ám bohém természetű és a gyakran forrófejű Tomát, politikai nézetei miatt a bánsági Iláncsáról a távoli Csongrádba száműzték. Édesanyja Marija Vujić háztartásbeli volt és csak szerbül beszélt, aminek Csongrádon nem sok hasznát vehette. Távol a szerb közösségtől született 1893. október 26-án Csongrádon a 20. századi szerb irodalom egyik legjelentősebb képviselője – Miloš Crnjanski.

Crnjanskinak a Csongrádon eltöltött éveiről nem maradtak emlékei, de a csongrádi emberekről, édesanyját idézve, mindig szépen beszélt.

A Crnjanski család 1896-ban Temesvárra költözött. A kis Miloš először a temesvári szerb ortodox általános iskolába jár. Berić tanító úr meghatározó személyiség volt a felcseperedő Miloš életében. A gimnáziumot már a temesvári piaristáknál végzi el, akikről Crnjanski igen elismerően írt későbbi Lirika Itake i komentari című művében.

Első verseit gimnazistaként írta és a zombori „Golub” címet viselő szerb nyelvű ifjúsági lapban jelentette meg 1908-1911 között. 1912-ben a szarajevói „Bosanska vila” újságban jelenik meg a "U početku beše sjaj" című költeménye. Ugyanebben az évben beiratkozik a rijekai (Fiume) Export Akadémiára. Ám itt nem sokáig marad, 1913-ban Bécsben már orvostant hallgat.

1914-ben kitör az első világháború és a fiatal Crnjanski mint megannyi honfitársa a Osztrák–Magyar Monarchia csukaszürke zubbonyában 1915-ben Galíciába kerül, a véres orosz frontra. Itt hamarosan megsebesül és Bécsben ápolják. Felépülése után 1916-ban Szegedre a MÁV igazgatóságára vezénylik. 1917-ben Komáromban, majd Esztergomban szolgál. Majd Olaszországba vezénylik és itt várja meg a háború befejeztét. A szörnyű háborús élmény és az „elveszett generáció” tudata, erősen meghatározta Crnjanski költészetét és prózáját (Lirika Itake /Ithaka lírája/ a hiábavalóság lírája, és a Dnevnik o Čarnojeviću /Čarnojević naplója/ – a háborús kiábrándultság, a világégés utáni lét értelmének megkérdőjelezése, a kallódó ifjúság és a szumátraizmus kisregénye).

Miloš Crnjanski 1918-ban még egy rövid időre beiratkozik a bécsi Export Akadémiára, ám hamarosan szakít a felbomló Osztrák–Magyar Monarchiával. 1919-ben végleg elhagyja Magyarországot, és mint megannyi hazai szerb értelmiségi Szerbiába költözik. Belgrádban telepedett le és az itteni Filológiai Egyetemen irodalmat hallgat. Eközben a "Dan" című újságot is szerkeszti.

1921-ben feleségül veszi a szépreményű Vidosava Ružić kisasszonyt. 1922-ben Pancsován (Pančevo) az ottani gimnáziumban tanít és ír.

1928-ban a berlini a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság Nagykövetségének sajtó attaséjaként dolgozik. 1935-ben a német fővárosban már tudósítóként keresi kenyerét. 1938-ban Rómából tudósít. 1941-ben Madridon és Lisszabonon keresztül Londonba érkezik. A második világháborút itt vészeli át, ám a világégés befejezése után, mint királypárti, nem kíván a kommunista Tito Jugoszláviájában élni, így Londonban marad. Az önként felvállalt száműzetés évei alatt a Crnjanski család nehéz anyagi gondok között tengeti életét. Közben folyamatosan ír. Különösen érdekli a magyarországi szerbek történelme és két legmarkánsabb regénye a XVIII. században játszódik (Seobe, Seobe druga knjiga) (Örökös vándorlás).

1965-ben tér vissza Jugoszláviába. Belgrádban él 1977-ben bekövetkezett haláláig.

Művei[szerkesztés]

  • Maska, poetična komedija (Zagráb, 1918)
  • Lirika Itake (Ithaka lírája)(Belgrád, 1919)
  • Dnevnik o Čarnojeviću (Čarnojević naplója) (Belgrád, 1921) - lírizált modern kisregény
  • Podzemni klub (Földalatti klub)(Pancsova, 1921)
  • Naše plaže na Jadranu (A mi adriai partjaink) (Belgrád, 1927)
  • Boka Kotorska (Belgrád, 1927)
  • Seobe (Örökös vándorlás) (Belgrád, 1929) - a hazájából elűzött szerb nép hányattatásai
  • Ljubav u Toskani (Szerelem Toszkánában) (Belgrád, 1930)
  • Sabrana dela (Összegyűjtött művek) (Belgrád, 1930)
  • Knjiga o Nemačkoj (Németország könyve) (Belgrád, 1931)
  • Sveti Sava (Szent Száva) (Belgrád, 1934)- a szerb egyház megalapítójának élete
  • Odabrani stihovi (Válogatott versek) (Párizs, 1954)
  • Konak (Szabadka, 1958)
  • Itaka i komentari (Ithaka és magyarázatok)( (Belgrád, 1959) - önéletrajzi mű
  • Seobe druga knjiga (Örökös vándorlás második könyv) (Belgrád, 1962)- a szerbek a katolikus Habsburg Birodalomból az ortodox Oroszországba költözéséről szóló regény
  • Lament nad Beogradom (Lamentáció Belgrádért) (Johannesburg, 1962) - költői hattyúdal
  • Tri poeme (Három költemény) (Belgrád, 1965)
  • Kap španske krvi (Egy csepp spanyol vér) (Belgrád, 1971) - regény
  • Roman o Londonu (London regénye) (Belgrád, 1971) - a száműzetésben élő ember magányáról, tragédiájáról szóló, önéletrajzi motívumokkal megtüzdelt regény
  • Knjiga o Mikelanđelu (Michelangelo könyve) (Belgrád, 1981)
  • Embahade (Nagykövetségek) (Belgrád, 1985)

Szumátraizmus[szerkesztés]

Crnjanski "szumátraizmusa" a kozmopolitizmus és a panteizmus ötvözete, új lírai életérzés, amely a messzeség motívumát és a távoli dolgok, történések összefüggéseit, egymásra utaltságát, illetve hatását hirdeti (Lirika Itake, Dnevnik o Čarnojeviću, Lament nad Beogradom).

Források[szerkesztés]

  • Gordana Vučinić: Miloš Crnjanski seobe kao sudbina (Beograd, 1993)
  • Sto najznamenitijih Srba (Beograd, 1993)
  • Jovan Deretić: Istorija srpske književnosti (Beograd, 1982)
  • Milosevits Péter: A szerb irodalom története (Budapest, 1998)