Temesvári Piarista Gimnázium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Temesvári Piarista Gimnázium

A gimnázium egykori épülete
A gimnázium egykori épülete
Alapítva 1790
Bezárva 1948
Hely Románia, Temesvár
Típus középiskola
Műemlékvédelmi besorolás műemlék
Elhelyezkedése
Temesvári Piarista Gimnázium (Románia)
Temesvári Piarista Gimnázium
Temesvári Piarista Gimnázium
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 45′ 09″, k. h. 21° 13′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 45′ 09″, k. h. 21° 13′ 20″
A Temesvári Piarista Gimnázium weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Temesvári Piarista Gimnázium témájú médiaállományokat.

A Temesvári Piarista Gimnázium egy 1790 és 1948 között, Temesváron működött, a Piarista rend fenntartásában levő középiskola volt.[1]

Történelem[szerkesztés]

A Magyarországi Rendtartomány időszaka[szerkesztés]

A magyarországi rendtartomány (Provincia Hungariae) keretén belül az ország keleti részén és Erdélyben a következő helyeken létesültek piarista rendházak:

A szentannai rendházat és iskolát 1790-ben császári rendeletre áthelyezték Temesvárra, a régi ferences kolostorba, mostoha körülmények közé. Az iskola azonban rövid időn belül fejlődésnek indult a városi környezetben. 1849-től nyolcosztályos főgimnázium volt. A diákság vallási és nemzetiségi összetétele megfelelt a bánáti adottságoknak; 1870-ben például 417 tanuló látogatta az iskolát, ezek közül 227 római katolikus, 135 ortodox, 35 zsidó, 10 evangélikus, és 4 református volt. Az oktatási nyelv a számos rendeletnek és előírásnak megfelelően előbb a latin, majd II. József alatt császári rendelkezés alapján a német, és végül 1844-től a magyar volt. Az oktatási nyelvtől függetlenül magyar, német, román és ideiglenesen szerb nyelvórák is hozzátartoztak a tanrendhez. Nem véletlen, hogy az iskola növendékei között szerepel Ioan Slavici román író Adam Müller-Guttenbrunn német irodalmár is.

A gimnázium és a templom

Később a helyszűke tarthatatlanná vált, ezért 1909-ben a diákok már az újonnan épült iskolában kezdték meg a tanítást. A nagyvonalúan berendezett iskola egy modern épülettömb keretében, Székely László műépítész tervei alapján létesült. A világos, tágas előadótermek, a természettudományi laboratóriumok, a rajzterem és a célszerűen felszerelt tornaterem szervesen illeszkedtek az épülettömbbe, melyhez még a rendház és a konviktus tartozott. 1912-ben szentelték fel a piarista templomot, és így alakult ki végül a városközpontban egy három utca által határolt, nagyméretű belső udvarral rendelkező impozáns iskola- és rendházépület. Ilyen adottságokkal és a piarista atyáknak tulajdonítható szakképzéssel és erkölcsös, vallásos oktatási eljárással a Temesvári Piarista Főgimnázium nem csak Temesvár, de az ország iskoláinak élvonalába került.

A Romániai Rendtartomány időszaka[szerkesztés]

Az I. világháborút követő időszakban, 1921-ben a kolozsvári, valamint az egykori kelet-magyarországi rendházakból megalakult a Romániai Viceprovincia (Viceprovinciae Rumeniae). Ezt követően 1925-ig, a végleges formát öltő Romániai Rendtartomány megalakulásig számos próbálkozás vezetett oda, hogy az illetékes hatóságok végül engedélyezték a „Liceul Particular Piarist Timisoara” magániskola tevékenységét, mely ugyan nyilvánossági joggal rendelkezett, de csak állami bizottság által ellenőrzött vizsgát követően kézbesíthetett a végzősöknek érettségi diplomát. Az oktatási nyelv az állam rendelkezéseinek megfelelően a román volt, de továbbra is lehetőséget biztosított a magyar nyelvű diákokat anyanyelvükön is oktatni. Figyelemre méltó, hogy a hitoktatást a római katolikus diákoknak magyar nyelven biztosították, de anyanyelvüknek megfelelően, német és román nyelvű hitoktatást is igényelhettek. Az ortodox és szerb diákoknak a hitoktatás anyanyelvükön lett biztosítva, az izraelita diákoknak pedig úgy neoizraelita, mint ortodox-izraelita hitoktatást biztosítottak.

A kezdetben hétosztályos főgimnázium 1935-ben nyolcosztályos lett. Az oktatás és nevelés terén elért eredmények a Kegyesrendi Főgimnáziumot a II. világháborút megelőző időszakban a bánáti líceumok élvonalába helyezték; ez a jól képzett tanári kar és nem utolsósorban Panyik-Tóth Lajos igazgató érdeme volt.

A gimnázium diákjainak 1928 és 1931 között kiadott havi lapja a Harsona volt. Főleg a diákszerkesztők, így Brémzay Géza, Ungor Tibor, Popovits József verseit, cikkeit, humoreszkjeit és iskolai beszámolóit közölte; a munkatársak közül Dobó Antal, Jakabffy Loránd jelentkezett sűrűbben írásaival. A lap anyagában a diákok románul írt versei, cikkei és tudósításai is szerepelnek.[2]

A diktatúra időszaka[szerkesztés]

Már 160 éve tanítottak a piaristák Temesváron, mikor a háborút követő változások következtében a kormány megszüntette a felekezeti iskolák tevékenységét. 1948 augusztusában érvénybe lépett az új tanügyi rendszer, és a Közoktatási Minisztérium (Ministerul Invatamantului Public) ugyanazzal a dátummal közzétett 190.140 számú rendeletének alapján hitelesített felsorolásban a felekezeti iskolák egyszerűen már nem szerepeltek. Az intézkedés sikerének érdekében az iskola és a rend anyagi alapját is megvonták, a iskola és rendház ingó és ingatlan vagyonát az állam minden ellenszolgáltatás nélkül tulajdonába vette. Az állam az általa elkészített szerzetesrendek jegyzékében a piarista rendet meg sem említette, így nemcsak az iskola, de a szerzetesrend léte is veszélye került. Az évtizedeken keresztül elterjedt téves felfogás, miszerint a kommunisták a rendet feloszlatták és az iskolát betiltották egyházjogilag nem helytálló, hiszen a rendet feloszlatni csak alapítójának, a római rendfőnökségnek állt hatalmában. A rendfőnökség részéről tett esetleges tiltakozásról nincsenek nyomai, de feltételezhető, hogy a lehetőségek mérlegelése után egy ilyen lépéstől tartózkodtak. A hajlék és munkahely nélkül maradt paptanároknak csak akkor engedélyezték, hogy az állami iskolában tanítsanak, ha előzőleg visszavonták fogadalmukat. Azoknak a rendtagoknak, akik nem voltak hajlandók ezt a lépést megtenni, igen nehéz körülmények között, plébániákon kellett tevékenykedniük. Az egyetlen paptanár, aki tovább taníthatott, Blédy Lajos, az iskola utolsó igazgatója volt. A gyulafehérvári teológián és a szemináriumban tanított latin nyelvet.

A piarista templom ez idő alatt is megfelelt rendeltetésének; nem csak a hívőknek állt rendelkezésére, hanem az Alma Mater szerepét is biztosította. Ide tértek be rendszeresen helybeli és távolról hazatérő piaristák és örömmel emlékeztek volt tanáraikkal hajdani iskolájukra. A templom a hagyományos érettségi találkozóknak nem csak menedéket, de erkölcsi támogatást is nyújtott. Ezek a találkozók vezettek oda, hogy városszerte a piarista szellem tovább élt. A római rendfőnökség figyelemmel kísérte a templom sorsát, és fennhatóságának hatáskörében bízta piarista szerzetesekre a lelkészi feladatokat és a templom vezetését. Az első időszakban (1948-1981) Erdély István, a líceum volt tanára és a konviktus prefektusa, dicséretre méltóan teremtett kapcsolatot a volt diákok és szeretett iskolájuk között, és minden alkalommal támogatta az érettségi találkozókra összegyűlteket. Nyugdíjba vonulása alkalmával már nem volt életben a rendnek egyetlen temesvári tagja sem, ezért a rendfőnökség 1988-ban a szatmári egyházmegyében tevékenykedő Való Ferencet bízta meg a temesvári templom vezetésével, aki ezt élete végéig, 2005-ig ellátta.

A rendfőnökség a diktatúra éveiben a magyarországi piaristák segítségével tartott kapcsolatot a Románia területén élő piarista rendtagokkal, és így igyekezett velük kapcsolatot fenntartani.

Tervek[szerkesztés]

A rendszerváltást követően nehéznek tűnt bizonyítani, hogy az épületegyüttes valóban piarista rendház, ám végül kiderült, hogy a telekkönyv 1204/2 számmal a templom tulajdonosának a Temesvári püspökséget jelölte.

Az egyházmegye és az általa létesített Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum, mely 1992-ben kezdte meg oktatási tevékenységét, ismételten kérvényezte az oktatás céljára szükséges tantermek és internátus biztosítását. Első lépésnek tekintették a piarista iskolaépület első emeleti tantermeinek rendelkezésre bocsátását és a – nem piarista tulajdonból – kisajátított szeminárium épületét. Ugyanakkor a rend is megtette a szükséges lépéseket, hogy a hajdani rendtartomány működését lehetővé tegye.

Az ország területén akkor még elő négy idős piarista nem jöhetett számításba, ezért Gindele Tibor máramarosszigeti plébánost bízták meg, hogy a Romániai Rendtartományt a hatóságokkal szemben képviselje. Tevékenységének érdeme, hogy sikerült visszaállítani a rend jogi személyiségét, melynek alapján a piaristák ismét léteznek Romániában. Váratlanul bekövetkezett halálát követően utódjául Schönberger Jenő máramarosszigeti plébánost jelölték ki, aki utóbb a Szatmári egyházmegye püspöke lett.

A rend vezetőségének az a terve, hogy a Romániai Rendtartomány továbbra is maradjon meg, és mérlegelik a lehetőségeket a piarista oktatás újraélesztésére. Természetesen tudatában van annak, hogy a jelenlegi körülmények között[3] ez egy igen körülményes feladat, és csak távlati perspektívában lehetséges. Addig is számos feladatot kell megoldani, elsősorban az iskolaépület visszaszolgáltatását, a modern oktatáshoz szükséges adottságok biztosítását, és egy feladatához méltó tanári kart. Biztatónak lehet tekinteni, hogy az iskolaépületet a rend 2006 végén visszakapta, így az épületben a Gerhardinum Líceum megfelelően terjeszkedhet, és tantermeket, valamint internátust biztosít a lány- és fiúdiákok részére, valamint a templom vezetését is biztosítja. A legfontosabb feladat, a piarista tanári kar biztosítása még csak távlati célnak tekinthető. Csak az kelthet reményt, ha a katolikus teológiát végző diákok közül akadna néhány lelkes fiatal, aki a piarista hivatást választja.

Személyek[szerkesztés]

Egykori diákok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Mészáros István: Temesvári Piarista Gimnázium (magyar nyelven). Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2009. december 27.)
  2. Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 9732602120  
  3. 2008
  4. ^ a b Piaristák a Székelyföldön - Beszélgetés Kállay Emil atyával (magyar nyelven). A Magyar Piarista Diákszövetség hírlevele. Magyar Piarista Diákszövetség, 2013. január 23. (Hozzáférés: 2013. január 24.)
  5. Boldoggá avatják a temesvári piarista diák dr. Bogdánffy Szilárd vértanú, nagyváradi segédpüspököt október 30-án (magyar nyelven). A Magyar Piarista Diákszövetség hírlevele. Magyar Piarista Diákszövetség, 2010. szeptember 16. (Hozzáférés: 2010. szeptember 17.)
  6. Gergely Béla (magyar nyelven). encyclopaedia Banaterra. (Hozzáférés: 2012. január 4.)
  7. Post mortem Temesvár díszpolgárává avatták Illy Ferenc egykori piarista öregdiákot (magyar nyelven). A Magyar Piarista Diákszövetség hírlevele. Magyar Piarista Diákszövetség, 2013. július 21. (Hozzáférés: 2013. július 23.)
  8. Jubileumi ünnepségsorozat a temesvári "Gerhardinum" Római Katolikus Teológiai Líceumban (magyar nyelven). Piarista Rend Magyar Tartománya, 2009. október 7. (Hozzáférés: 2009. december 28.)

További információk[szerkesztés]