Alibunár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alibunár
(Алибунар / Alibunar)
A görögkeleti (szerb) templom
A görögkeleti (szerb) templom
Alibunár címere
Alibunár címere
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Dél-bánsági
Község Alibunár
Rang városi jellegű település
Polgármester Dušan Jovanović (DP)
Irányítószám 26310
Körzethívószám +381 13
Népesség
Teljes népesség 2883 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 67 m
Terület 602,0 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Alibunár (Szerbia)
Alibunár
Alibunár
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 04′ 31″, k. h. 20° 57′ 34″Koordináták: é. sz. 45° 04′ 31″, k. h. 20° 57′ 34″
Alibunár weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alibunár témájú médiaállományokat.

Alibunár (szerbül Алибунар / Alibunar, németül Alisbrunn) városi jellegű település és község (járás) Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben.

Fekvése[szerkesztés]

Pancsovától 36 km-re északkeletre fekszik.

A község települései[szerkesztés]

A községhez Alibunáron kívül még kilenc település tartozik (zárójelben a szerb név szerepel):

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a török Ali Binar (= Ali kútja) helynévből való.

Története[szerkesztés]

Utcakép
A görögkeleti (román) templom

Alibunár a török hódoltság alatt keletkezett. Nevét 1695-ben említik először Ali Binar néven.

1695-ben hódoltság végén, II. Musztafa szultán hadával együtt átvonult a településen is, és itt megpihenve Lippa felé vette útját.

1717-ben, a hódoltság utáni első összeíráskor 32 lakott házat számoltak itt össze. Az 1723-1725. évi gróf Mercy-féle térképeken is a lakott helyek között szerepelt.

1768-ban II. József császár délmagyarországi körútjában május 17–18-án Temesvárról Alibunárra jött és itt is éjszakázott, másnap, az alibunári és illáncsai mocsarak megtekintése után, tovább folytatta útját Tomasovácra (Tamáslaka).

1768-1773-ban, a szerb és a német Határőrvidék szervezésekor, a határőrök birtokába került s a Határőrvidék feloszlatásáig századszékhely volt.

1848. december 12-én Damjanich János, a későbbi honvédtábornok, 2500 emberével fényes győzelmet aratott itt a Suplikácz István szerb vajda vezérlete alatt álló szerb felkelőkön. A véres ütközetben a felkelők odahagyva egész felszerelésüket és poggyászukat, Pancsova felé menekültek, míg Damjanich, győztes honvédjeivel, Tomasovác felé vette útját. A küzdelem alatt az egész helység lángba borult s ekkor égett el a két görögkeleti egyház irattára is.

A Határőrvidék feloszlatásakor, 1872-ben, Torontál vármegyéhez csatolták, és az alibunári, a dobricai, illáncsai századokból, valamint a Petrovoszello helységből alakított Alibunári járás székhelye lett.

1910-ben 4512 lakosából 267 fő magyar, 335 fő német, 2717 fő román, 1166 fő szerb, 15 fő szlovák, 1 fő horvát, 2 fő egyéb anyanyelvű volt. Vallási tekintetben 506 fő római katolikus, 5 fő görög katolikus, 20 fő református, 28 fő ág. hitv. evangélikus, 3884 fő görögkeleti ortodox, 8 fő unitárius, 38 fő izraelita, 14 fő egyéb vallású. A lakosok közül 2111 ember tudott írni és olvasni, továbbá 705 lakos tudott magyarul.

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
3616 3811 3705 3951 3803 3738 3431[2] 2883[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 2052 59,80
Románok 960 27,98
Cigányok 87 2,53
Magyarok 61 1,77
Szlovákok 46 1,34
Macedónok 43 1,25
Jugoszlávok 42 1,22
Montenegróiak 11 0,32
Horvátok 11 0,32
Muzulmánok 11 0,32
Németek 7 0,20
Albánok 3 0,08
Szlovének 2 0,05
Bolgárok 2 0,05
Egyéb/Ismeretlen[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  2. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima] [[Portable Document Format|PDF]]. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 8684433149 Knjiga 9 (szerbül)  
  3. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 8684433009 1. könyv  

Források[szerkesztés]

  • Reiszig Ede: Torontál vármegye
  • A magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. - Bp., 1912.

További információk[szerkesztés]