Csóka (Szerbia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Csóka (Чока / Čoka)
Csoka1.jpg
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományDélvidék
KörzetÉszak-bánsági
KözségCsóka
Rang városi jellegű település
Polgármester Gyömbér Sztana
Irányítószám 23320
Körzethívószám +381 0230
Rendszám KI
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 4028 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség95 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság86 m
Terület49,3 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csóka (Szerbia)
Csóka
Csóka
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 56′ 20″, k. h. 20° 08′ 22″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 20″, k. h. 20° 08′ 22″
Csóka weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csóka témájú médiaállományokat.

Csóka (szerbül Чока / Čoka) város és község Szerbiában, a Délvidéken, az Észak-bánsági körzetben, a hajdani Torontál vármegyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szegedtől délre,közúton 46 km távolságra,Nagykikindától északnyugatra, Zentától keletre, a Tisza bal partja közelében fekvő település és járás székhely.

Története[szerkesztés]

A vasútállomás

Csóka közvetlen környékén ásatásokat végeztek (köztük tevékenykedett Móra Ferenc(ma szobor állít neki emléket)), melyek közül a legismertebb a Tűzkődomb (Kremenyák).Az innen származó régészeti anyagot meghatározott specifikusság jellemzi, így a régészetbe bevezették a „Csókai kultúra” fogalmat.Tehát a terület már a kőkorban is lakott volt és az itt élő embercsoportok cserekereskedelmet folytattak különböző hegyvidéki törzsekkel.-így magyarázható a feltárásokon talált jelentős mennyiségű tűzkő,azaz kovakő.-Helyben készített,kiváló minőségű agyag edényeiket cserélték ezekre...

Középkor[szerkesztés]

A helység legelső ismert megnevezése Chaka (Csaka),amely Borovszky szerint személynév és csak később alakították át Csókára.

A szerb ortodox templom

A helyet a Csanád nemzetség ősi vagyonaként jegyezték be. Az írásos dokumentumban 1247-ben említik először és a Pongrácz királyi helytartó Kelemenes bán fiáé volt, melyet 1256-ban a királytól kaptak. Csókát, a halastavakkal együtt a Kelemenes utódok örökölték. 1280-ban, még Pongrácz királyi helytartó Tamás fiának tulajdonában volt, amikor a kun rablók felgyújtották és utána évekig pusztaság maradt.

Károly Róbert király, uralkodása elején Csókát elvette a Csanád nemzetségtől és csak 1321-ben adta vissza újból, a csanádi püspök közbenjárására. Az 1337-es évi osztozkodás alkalmával a birtok legelő felőli része a Telegdy családnak jutott, mig a Tisza felőli rész a Makófalvi családot illette meg. Ez a két család ebben az időszakban Csókát újból betelepítette.

1469-ben tulajdonosként voltak bejegyezve Deák Sövényházi Albert özvegye, Telegdy Lőrinc özvegye és Serényi Orosz László. 1508. május 22.-én Telegdy István kieszközölt magának új ajándéklevelet. Még a XVI. század első felében Csókát a nagyobb települések közé sorolják és még Oláh Miklós 1536-ban írt művében is fontosnak tartotta megemlíteni.

Mindjárt Temesvár eleste után megkezdődött ennek a településnek a leépülése, a nemesek és a jobbágyok menekülnek, akik helyére betelepül néhány szerb pásztor. A török feljegyzésekben 1557-től 1558-ig csupán 13 lakost találtak itt. 1561-ben Nádasdi István nádor Csókát elvette Telegdy Mihálytól, aki megtagadta tőle az engedelmességet és Karácsonyi Lászlónak ajándékozta. Míg a Makó család utolsó utóda birtokrészét végrendelettel 1563-ban Ilona nővérére és fiára Cokoli Györgyre hagyta. 1564-ben a királyi adó – összeíró itt 5 portát (birtok) jegyzett fel, de Gyula eleste után török kézre jutott és hamarosan teljesen tönkrement, így 1580-ban itt csupán 4 szerb pásztor élt.

A török vereség után Zentánál, a régi település helyére még 36 szerb pásztor érkezett. 1753-ban Csókát, mint szerb települést jegyezték fel és 192 háztartása volt. 1768-ban Magyarország déli részének beutazása alkalmával II. József cár Kikindáról Csókára jött, majd meglátogatta a zentai csata színhelyét. 1773-ban megalapították a szerb iskolát és felépítették a pravoszláv templomot.

1779-ben Csókát a Torontál vérmegyéhez csatolják. Amikor Bécsben eldöntötték az állami javak eladását, Csókát 1782-ben Marczibányi Lőrinc vásárolta meg nyilvános árverésen és azonnal hozott ide magyarokat – munkásokat. 1785-ben megalapult a római–katolikus káplánság, a temesvári püspök irányítása alatt, míg 1808-ban plébániává alakították.

A római katolikus templomot a Marczibányi család bőkezű segítségével emelték 1803-1809-ig terjedő időszakban. Marczibányi Lőrinc ellátta a templomot sok drága templomi képpel II. József uralkodása idején, melyeket a katolikus kolostorok bezárása alkalmával vásárolt össze. Sajnos e képek nagyrésze 1949-ben tönkrement.

1830-ban, 1836-ban és 1949-ben kolera pusztított és 141 személy vesztette életét. Csóka utolsó nemese Marczibányi Lőrinc volt, aki megkezdte a kastély építését, azonban, mivel öngyilkosságot követett el, a munka nem fejeződött be. A birtok 1868-ban Barber Ágoston és Klasemann kőbányai sörfőzők kezébe került. Majd Sváb Károly tulajdona lett, aki befejezte a kastély építését. E nagybirtok utolsó tulajdonosai Léderer Károly és Artúr voltak, akik egyben a katolikus templom patrónusai is lettek. 1897-ben a Szeged–Karlova-vasútvonal megnyitásával vasúti kapcsolata lett.

A régi Jugoszlávia idején Csóka leginkább mezőgazdasági vidék, míg a gazdaság csíráiban van. A megszállás idején a Léderer birtokot átvették a németek és Hermann Göring Werke konzorciumába sorolták. 1944-ben ezt a vidéket a partizán egységek és a III. Ukrán front Vörös hadseregének részei szabadítják fel a megszállóktól. Az észak-Bánáti partizánosztag harcosai augusztus 4-én felszabadították a politikai elítéltek táborát, a Csóka mellett lévő Macahalmát. .

1945-től Csóka gyorsan fejlődik a volt Léderer birtokból létrejön a Csóka állami mezőgazdasági birtok, Csóka az azonos nevű község székhelyévé válik, melyhez Szanád, Tiszaszentmiklós, Padé, Hódegyháza, Feketetó, Egyházaskér és Kanizsmonostor települések tartoznak. A lakosok száma állandó növekedést mutat. Növekszik a tanügyi és kulturális intézmények száma, a gazdasági, illetve a mezőgazdaság és ipar gyorsan fejlődik. Csóka az Észak-bánsági körzet fontos gazdasági, politikai és kulturális központjává válik. Csóka fejlődése felfelé ívelt egészen a XX. század utolsó évtizedének kezdetéig, amikor az országban uralkodó helyzet miatt megkezdődött a gazdaság stagnálása, leépülése.[2]

Napjainkban egyre ütemesebb a település,sőt a község leépülése a nem megfelelő politikai és kisebbségvédelmi jogoknak köszönhetően.Fokozódó a kivándorlás értelmiségi és minden polgári szektorban is,különösen a magyarság körében.

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
4115 4342 4770 5214 5414 5244 4707[3] 4028[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Magyarok 2703 57,42
Szerbek 1541 32,73
Jugoszlávok 98 2,08
Cigányok 48 1,01
Horvátok 35 0,74
Montenegróiak 20 0,42
Szlovákok 15 0,31
Albánok 14 0,29
Muzulmánok 11 0,23
Szlovének 7 0,14
Macedónok 7 0,14
Németek 3 0,06
Bunyevácok 3 0,06
Oroszok 2 0,04
Ukránok 1 0,02
Ruszinok 1 0,02
Bosnyákok 1 0,02
Egyéb/Ismeretlen[4]

Csóka az irodalomban[szerkesztés]

Csóka a címadó helyszíne Móra Ferenc: A csókai csata című elbeszélésének,illetve A csókai csóka című versének.

Testvérvárosok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. okt. 9. (szerbül és angolul)  
  2. CSÓKA KÖZSÉG. (Hozzáférés: 2018. február 13.)
  3. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9  
  4. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9  

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Csóka egy régi térképen