Garabos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Garabos (Grabaț)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeTemes
Rang falu
Községközpont Csatád
Irányítószám 307242
SIRUTA-kód 157488
Népesség
Népesség1798 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság84 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Garabos (Románia)
Garabos
Garabos
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 52′ 38″, k. h. 20° 44′ 39″Koordináták: é. sz. 45° 52′ 38″, k. h. 20° 44′ 39″
Garabos egy régi térképen

Garabos románul: Grabaț, település Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Csatád (Lenauheim) mellett fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

A község neve egy Gravacznak nevezett mezei birtoktól származik.

Története[szerkesztés]

Garabos, Garabácz helységet 1764-ben telepítették Mária Terézia királynő rendeletére. A telepítést Hildebrand temesvári igazgatósági tanácsos intézte. Az első telepeket Hauptmann kamarai mérnök mérte ki, Hirsch Mátyás kincstári biztos pedig gondoskodott a házak felépítéséről. Első lakosai Elzászból, Lotharingiából, Württembergből és a Schwarzwaldból telepedtek le, voltak közöttük francia és cseh családok is. 1767-ben pedig Szakálház lakosai közül is 50 családot telepítettek ide. Az első települők között magyarok is voltak, de ezek is idővel nagyrészt elnémetesedtek. Az itteni római katolikus templom 1780-ban épült, 1803-ban pedig a régi iskola. 1832-ben új iskolát emeltetett a község.

1816-1817-ben vízáradások tették tönkre a község határát. 1831-ben az országszerte pusztító kolera itt csak kevés áldozatot követelt, 1836-ban azonban 175-en estek a kolerajárvány áldozatául.

1848-ban a község a közlegelőből jó darabot kihasíttatott, azt eladta házhelyeknek, hogy a befolyó pénzből katonákat állíthasson a honvédsereg részére. Az 1849. augusztus 5-6-án vívott szőregi és óbesenyői csaták után, augusztus 8-án a helység határán keresztülvonuló országúton a császári hadak a délutáni órákban utolérték a magyar sereg utócsapatát, csakhamar heves harc támadt, mely alkonyatig tartott.

A trianoni békeszerződéselőtt Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott. 1910-ben 2204 lakosából 1962 német, 58 magyar, 44 román, 137 cigány volt. Ebből 2137 római katolikus, 53 görögkeleti ortodox volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

A falu szélén található az 1838-ban a pestisjárványban elhunytak emlékére állított emlékmű (Der Grabatzer Kalvarienberg). A romániai műemlékek jegyzékében a TM-IV-m-B-06333 sorszámon szerepel.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

Források[szerkesztés]

  • Reiszig Ede: Torontál vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.