Garabos
| Garabos (Grabaț) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Csatád |
| Rang | falu |
| Községközpont | Csatád |
| Irányítószám | 307242 |
| SIRUTA-kód | 157488 |
| Népesség | |
| Népesség | 1825 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 84 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 52′ 39″, k. h. 20° 44′ 37″45.877500°N 20.743611°EKoordináták: é. sz. 45° 52′ 39″, k. h. 20° 44′ 37″45.877500°N 20.743611°E | |
 | |
Garabos románul: Grabaț, település Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Csatád (Lenauheim) mellett fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A község neve egy Gravacznak nevezett mezei birtoktól származik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Garabos, Garabácz helységet 1764-ben telepítették Mária Terézia királynő rendeletére. A telepítést Hildebrand temesvári igazgatósági tanácsos intézte. Az első telepeket Hauptmann kamarai mérnök mérte ki, Hirsch Mátyás kincstári biztos pedig gondoskodott a házak felépítéséről. Első lakosai Elzászból, Lotharingiából, Württembergből és a Schwarzwaldból telepedtek le, voltak közöttük francia és cseh családok is. 1767-ben pedig Szakálház lakosai közül is 50 családot telepítettek ide. Az első települők között magyarok is voltak, de ezek is idővel nagyrészt elnémetesedtek. Az itteni római katolikus templom 1780-ban épült, 1803-ban pedig a régi iskola. 1832-ben új iskolát emeltetett a község.
1816-1817-ben vízáradások tették tönkre a község határát. 1831-ben az országszerte pusztító kolera itt csak kevés áldozatot követelt, 1836-ban azonban 175-en estek a kolerajárvány áldozatául.
1848-ban a község a közlegelőből jó darabot kihasíttatott, azt eladta házhelyeknek, hogy a befolyó pénzből katonákat állíthasson a honvédsereg részére. Az 1849. augusztus 5-6-án vívott szőregi és óbesenyői csaták után, augusztus 8-án a helység határán keresztülvonuló országúton a császári hadak a délutáni órákban utolérték a magyar sereg utócsapatát, csakhamar heves harc támadt, mely alkonyatig tartott.
A trianoni békeszerződés előtt Grabác Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott. 1910-ben 2204 lakosából 1962 német, 58 magyar, 44 román, 137 cigány volt. Ebből 2137 római katolikus, 53 görögkeleti ortodox volt.
Az első világháború után
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1951-ben 224 bánáti sváb lakosát deportálták a Bărăganra.[1]
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A falu szélén található az 1838-ban a pestisjárványban elhunytak emlékére állított emlékmű (Der Grabatzer Kalvarienberg). A romániai műemlékek jegyzékében a TM-IV-m-B-06333 sorszámon szerepel.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Wilhelm Weber (2006). "The fate of the Germans in the Banat after the coup d'état on 23rd August 1944 up until the deportation to the Bărăgan Steppes". Deportation to the Bărăgan 1951-1956 (angol nyelven). Donauschwaben Villages Helping Hands. 2011-12-27 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 20230811.
{{cite web}}: Check date values in:|accessdate=(súgó) - ↑ "Lista monumentelor istorice: Județul Timiș" (PDF). Ministerul Culturii. 2015. Hozzáférés: 20170128.
{{cite web}}: Check date values in:|accessdate=(súgó)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Reiszig Ede: Torontál vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}