Rigósfürdő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rigósfürdő (Bogda, Neuhof)
RO TM Bogda 01.jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeTemes
KözségRigósfürdő
Rang községközpont
Irányítószám 307070
SIRUTA-kód 156044
Népesség
Népesség74 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság– (2011)[2]
Népsűrűség0,94 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság146 m
Terület78,68 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Rigósfürdő (Románia)
Rigósfürdő
Rigósfürdő
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 58′ 42″, k. h. 21° 34′ 21″Koordináták: é. sz. 45° 58′ 42″, k. h. 21° 34′ 21″
A Wikimédia Commons tartalmaz Rigósfürdő témájú médiaállományokat.

Rigósfürdő, 1899-ig Bogdarigós (románul: Bogda, korábban Bogdan; németül: Neuhof) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Rigósfürdő község központja, lakosainak száma 2011-ben 74 fő.

Első alapítása a 15. század elejére tehető, de a török uralom alatt elnéptelenedett. A 18. század második felében sváb telepesekkel alapították újra. A 19. századtól ismert fürdőhely és Mária-kegyhely volt. A 20. század második felében német lakosai kivándoroltak, a gyógyfürdőt ifjúsági táborrá alakították át, majd elhagyták.

Fekvése[szerkesztés]

Temes és Arad megye határán, Lippától 15 kilométerre délnyugatra, Temesvártól 35 kilométerre északkeletre fekvő falu. Dombok és erdők veszik körül. A DJ 691A megyei út halad át rajta.

Története[szerkesztés]

A 15. század elején egy Gyerk vagy Györk nevű falut említenek a környéken, melynek Gyerky János és Csegze László voltak a birtokosai.[3]

1436-ban említik legelőször az Arad vármegyéhez tartozó Also Baagd (Alsóbagd) és Felse Baagd (Felsőbagd) falvakat, melyeket – néhány más településsel együtt – a basarági Bagdy család birtokolt.[4] 1476-ban ezek egyesültek Bagd néven.[5] A 15. század végén vagy kevéssel utóbb szerbek telepedtek meg a faluban, Bogda / Bogdán névvel illetve azt.[6] Ezen elnevezésből származik a település román (Bogda, korábban Bogdan – nem összetévesztendő Bobda faluval) és régebbi magyar (Bogdarigós) neve.

1552-ben, Bagdy Mihály és lánya elhalálozása után I. Ferdinánd a gyulai Gál családnak adományozta a Bagdyak birtokait.[4] A török hódoltság alatt a falu elnéptelenedett, az 1720-as években készült Mercy-féle térképen Bogdan néven, elhagyatott helyként jelenik meg. A 18. század közepén románok költöztek a környékre.[6]

1771-ben Carl Samuel Neumann lippai sótári tiszt 42 házat építtetett az egykori Bagd helyén, ahova tiroli német telepesek érkeztek; az újraalapított falut Neuhof névre keresztelték. 1782-ben a Pottyondy család megvásárolta a falut a kincstártól, és száz éven keresztül ők birtokolták.[6] Sarlós Boldogasszonynak szentelt katolikus temploma 1845-ből származik.[7] A környék gyógyvizét hasznosító fürdője a 19. század végén épült ki, 1899-ben pedig Anton Neuhoff kegyúr kérésére a falu magyar (hivatalos) nevét Bogdarigósról Rigósfürdőre változtatták. Iskolája 1915-ben épül fel.[5]

A trianoni békeszerződésig Temes vármegye Lippai járásához tartozott. Az 1919-es román hatalomátvétel után, bár a fürdőélet folytatódott, a település népessége fogyásnak indult. Míg 1910-ben 474, többségében német lakosa volt, 1941-ben már csak 388 (többségében román), 1966-ban pedig 187.[2] A kommunista hatalomátvétel negatívan befolyásolta a falu életét: gyógyfürdőjét 1949-ben államosították majd ifjúsági táborrá alakították át,[5] 1989-ben pedig magát Rigósfürdő községet is megszüntették, az egykori német falvak felszámolását, helyükön farmok létrehozását tervezve (a kommunizmus bukása után, 1990-ben újraalapították a községet).[8]

A legutóbbi, 2011-es népszámláláskor 74 lakosa volt (72 román, 2 nem nyilatkozott).[2] Mivel nem maradtak katolikus hívek a faluban, 2013-ban templomát átvette az ortodox egyház.[5] A 21. század elején a megüresedett házakat gazdag temesváriak vásárolták fel hétvégi házak gyanánt.[8]

A fürdő[szerkesztés]

A legenda szerint a közelben fekvő Kisrékas német telepesei építkezés közben egy Szűz Mária-ikont találtak a földben. Az ikont egy sziklás domboldalba vájt mélyedésben, Bogdarigós közelében helyezték el, és egy idő után azon a helyen gyógyerejű forrás fakadt.[9] A Mária-kegyhely hamarosan búcsújáró hely lett, a zarándokok adományaiból a falut birtokló Pottyondy család kápolnát építtetett (a későbbi Fürdő-kápolna).[6]

Már az 1820-as években népszerű gyógyfürdőként említik („ein Gesundsheitbad, welches sehr stark besucht wird”).[10] A fürdőtelep látványos kiépítése a 19. század végére tehető, ekkor épült fel többek között a Teréz-villa és a kezelőépületek. A gyógyvíz különösen jó hatással volt a reumás betegségekre; feljegyezték, hogy több száz ember nyerte vissza járóképességét, mankóikat a szanatórium padlásán hagyva. A fürdőt az arisztokrácia krémje látogatta, a szanatóriumban bécsi orvosok kezelték a betegeket.[11]

1949-ben a hatalomra kerülő kommunisták államosították, majd az 1960-as években 280 férőhelyes pionírtáborrá alakították át, melyhez strand, szauna, és sportlétesítmények is tartoztak. Az 1989-es rendszerváltás után egy ideig továbbra is ifjúsági táborként használták, azonban 2003-ban pénzhiány miatt bezárták. Az épületek az enyészetéi lettek, belsejükből minden mozdíthatót elloptak.[11]

A Mária-kegyhely jelenleg is katolikus búcsújáró hely, ám a környék etnikai jellegének megváltozása és a falu elszigeteltsége miatt manapság kevés zarándok látogatja.[7]

Leírása[szerkesztés]

Egyutcás, a DJ 691A megyei út mentén fekvő szalagtelkes falu. A fürdő – a későbbi tábor – romjai a faluközponttól 1 kilométerre délnyugatra találhatóak.

Környéke hagyományosan kedvelt kirándulóvidék.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. a b c Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Temes megye. adatbank.ro
  3. Lendvai 121. o.
  4. a b Lendvai 19. o.
  5. a b c d Barbu 148. o.
  6. a b c d Borovszky Temes vármegye: Rigósfürdő
  7. a b Ujj János: Szűz Mária tisztelete, emlékművei Arad megyében. Partium, XX. évf. 2. sz. (2016) 10–11. o. arch Hozzáférés: 2019. aug. 28.
  8. a b Ținutul șvăbesc care trebuia să dispară după planurile lui Ceaușescu. Adevărul, 2018. április 24. (Hozzáférés: 2019. augusztus 28.)
  9. Barbu 149. o.
  10. Stotz, Johann Leopold. Das Königreich Ungarn... Pozsony: Carl Friedrich Wigand, 333. o. (1824) 
  11. a b Tabăra școlară de la Bogda, azi o ruină cucerită de bălării. Opinia Timișoarei, 2019. július 3. (Hozzáférés: 2019. augusztus 28.)
  12. Illés Mihály: Temesközi útvonalak I.. Bánsági Kárpát Egyesület. (Hozzáférés: 2019. augusztus 28.)

Források[szerkesztés]