Kiskomlós
| Kiskomlós (Comloșu Mic) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagykomlós |
| Irányítószám | 307121 |
| Körzethívószám | +40 x56[1] |
| SIRUTA-kód | 156455 |
| Népesség | |
| Népesség | 853 fő (2011. okt. 31.)[2] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 79 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Kiskomlós
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 45° 51′ 06″, k. h. 20° 40′ 06″Koordináták: é. sz. 45° 51′ 06″, k. h. 20° 40′ 06″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kiskomlós (románul: Comloșu Mic, németül Ostern avagy Kleinkomlosch) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Az Alföldön, a szerb-román határtól 2 km-re, Zsombolyától 7 km-re északnyugatra, Nagykomlós, Zsombolya és Szentborbála közt fekvő település. Áthalad rajta a DN59C főút.
Története[szerkesztés]
Kiskomlóst 1770-1771 között Hildebrand temesvári igazgatósági tanácsos telepítette. Az új község neve Ostern lett. Első lakosai Lotharingiából származó franciák és németek voltak, kiknek Hildebrand 50 házat építtetett, majd néhány évvel később a szomszéd helységekből beköltözködő németekkel a lakosok száma jelentősen megnőtt, 1838-ban a lélekszám már meghaladta az 1400-at is.
1910-ben 1855 lakosából 50 fő magyar, 1769 német, 21 román volt. A népességből 1819 fő római katolikus, 35 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott.
A 2002-es népszámláláskor 925 lakosa közül 738 fő (79,8%) román, 84 (9,1%) német, 73 (7,9%) cigány, 23 (2,5%) magyar, 4 (0,4%) ukrán, 2 (0,2%) szerb, 1 (0,1%) szlovák volt.[3]
Nevezetességek[szerkesztés]
- Római katolikus temploma 1806-ban épült.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Források[szerkesztés]
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Temes vármegye
.svg){kind=small}