Magyarittabé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Alsóittebe szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Magyarittabé
(Нови Итебеј / Novi Itebej)
A református templom
A református templom
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetKözép-bánsági
KözségBégaszentgyörgy
Rang falu
Irányítószám 23236
Körzethívószám +381 23
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség1147 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség59 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság77 m
Terület22,2 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Magyarittabé (Szerbia)
Magyarittabé
Magyarittabé
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 33′ 20″, k. h. 20° 41′ 24″Koordináták: é. sz. 45° 33′ 20″, k. h. 20° 41′ 24″
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarittabé
témájú médiaállományokat.

Magyarittabé (másként Alsóittabé, Alsóittebe vagy Magyarittebe, szerbül Нови Итебеј / Novi Itebej, németül Neu Itebe) falu a Vajdaságban, Szerbia északi tartományában. Közigazgatásilag Bégaszentgyörgy községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A Béga folyó és a Béga-csatorna közt fekszik, Nagybecskerek városától északkeletre, közúton 37 km-re. A település tőszomszédságában (100 méterre) van Szerbittabé település.

Neve[szerkesztés]

A település hivatalos magyar neve jelenleg Magyarittabé, de talán helyesebb lenne a Magyarittebe hivatalossá tétele, nemcsak azért, mert ez utóbbi szerepel a település 1786. évi első Anyakönyvében, hanem azért is, mert az „ittabé” névelem újabb keletű népi etimologizálás terméke („Itt a bé!” - ti. a B jelzésű cövek, amely a monda szerint a falu alapításakor a település egyik sarkát volt hivatott jelölni), s mint ilyen teljesen hagyománytalan e település névváltozatainak sorában.

Története[szerkesztés]

Magyarittabé környéke 1769-72 között

Ha Ittabét tekintjük az ún. alaptelepülésnek, akkor megemlítendő, hogy az első Ittabé írásos említése 1219-ből származik. A hajdani Keve vármegye egyetlen ismert egyházi intézménye az ittebei bencés prépostság. Más iratokban[2] ezen intézményt a „legszentebb Megváltóról nevezett előbb bencés, utóbb világi prépostságnak és társas káptalannak” jelölik. Györffy György szerint[3] ezen apátság ellen 1219-ben a csanádi püspök hamis pénzverés miatt eljárást indíttatott, és 1221-ben pápai engedéllyel és pártfogással társas káptalanná szervezte át. Ez a település, mely eredetileg a Withubu (olvasd: Ittöbö) nevet viselte, nyilván a törökdúlás áldozata lett a 16. században. Második Ittabének az 1780. körül letelepedett Szerbittabét tekinthetjük. Magyarittabé így a harmadik Ittabé a falu 1786-os letelepedésével. A telepesek túlnyomórészt Békés város környékéről származtak el. Összesen 44, főként Kelet-Magyarországi települést nevez meg az első Anyakönyv származási helyként.

Délvidék számos magyarlakta települését „tatárjárásként” érte a szerbiai szerb szabadcsapatok betörése 1848. végén és 1849. elején. Ahogy ezek a csapatok vonultak északra, a magyar lakosság úgy menekült előllük. Miután Torontálvásárhely (Debellács) magyarajkú lakosai elhagyták falujukat, Magyarittebére menekültek. A magyarittebeiek a magyar kormány parancsa szerint 1849. január 19-én elmenekültek, a Maros folyón túl lakó magyar testvéreikhez. „Sára-napi szaladásként” maradt fenn a lakosság szájhagyományában ez a tragikus eset, mivelhogy a menekülés Sára-napkor kezdődött.

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
1930 1930 1868 1750 1553 1521 1315[4] 1147[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Magyarok 1077 81,90
Szerbek 103 7,83
Cigányok 54 4,10
Jugoszlávok 16 1,21
Horvátok 4 0,30
Németek 3 0,22
Szlovákok 1 0,07
Románok 1 0,07
Bunyevácok 1 0,07
Egyéb/Ismeretlen[5]

Nevezetességek[szerkesztés]

A falu nevezetessége a 744 férőhelyes református templom (épült 1861-1866. között). Orgonája és toronyórája több mint 100 éves. A templom előtt állt egyike a két délvidéki Kossuth-szobornak (a másik Bácskossuthfalván található). A Horvai János által készített szobor 1904-ben készült el közadakozásból, majd egészen 1918-ig minden év március 15-én megkoszorúzták. Ekkor azonban egy bevonuló szerb katona átlőtte a szobrot, méghozzá szívtájékon, majd a talapzatról is lelökték, ezért a helyiek a református templomban találtak neki rejtekhelyet. Csak 1941 tavaszán állították fel újra, megemlékezéseket, koszorúzásokat pedig 1990 óta tartanak ismét. 2015 tavaszán ismeretlen tettesek a szobrot ellopták.[6] 2016. március 15-én került sor az új Kossuth-szobor felavatására, amely az elődjével identikus soltvadkerti Kossuth-szobor alapján készült a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács támogatásával.

Arczfalvy Ferencz nyug. 1848–49-es főhadnagy vörösmárvány síremléke a szerbittebei római katolikus temetőben van, a temetői feszület és a Jenovay-kripta között.

A Bánsági Református Egyházmegye Esperesi székhelye 1997 és 2014 között Magyarittabén volt.

Sport[szerkesztés]

Magyarittabén működik a SE Béga sportegyesület. Jelenleg csak labdarúgócsapata van, melyet 1947-ben alapítottak. A futballpálya a Nyomáson van, melynek lelátói 1975-ben készültek. A csapat otthoni mezének színe zöld-fehér, vendégségben pedig zöld. A csapat címere keresztben hasított pajzs fehér-zöld alappal. A csapat jelenleg a Nagybecskereki Körzeti Bajnokságban küzd. A csapat játékosainak 80%-a helyi, magyarittabéi és magyar nemzetiségű.

Jegyzetek és források[szerkesztés]

  1. a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. okt. 9. (szerbül és angolul)  
  2. Révai nagy lexikona XIII. kötet, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Int. R. T. 1915.
  3. Györffy György műve, az Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Akadémiai Kiadó, Budapest 1987. 310. o.
  4. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9  
  5. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9  
  6. Színesfémtolvajok vihették el a 111 éves Kossuth-szobrot. hirado.hu. [2015. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 4.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]