Vejte
| Vejte (Voiteg, Wojteg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Vejte |
| Rang | községközpont |
| Községközpont | Vejte |
| Irányítószám | 307470 |
| Körzethívószám | 0256 |
| SIRUTA-kód | 159348 |
| Népesség | |
| Népesség | 1887 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 133 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 83 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 28′ 14″, k. h. 21° 14′ 14″Koordináták: é. sz. 45° 28′ 14″, k. h. 21° 14′ 14″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vejte (románul Voiteg, németül Wojteg) település Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Temesvártól délre, Széphely és Detta közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
A faluól nyugatra 3 kilométerre bronzkori temetkezési hely és település és 10. századi temetkezési hely, 6 kilométerre 12–14. századi település maradványait tárták fel. A régészeti lelőhelyek a romániai műemlékek jegyzékében ezek a régészeti lelőhelyek a TM-I-s-B-06092 illetve TM-I-s-B-06091 sorszámon szerepelnek.[1]
Vejte Árpád-kori település. Nevét már 1199-ben említették a Csanád nemzetségbeli Vejteh királyi udvarispán nevében. A település a Csanád nemzetségből származó Vejtehiek törzsbirtoka volt. 1256-ban Theodor fia Weyteh nevében, 1322-ben Weyteh, 1370-ben Veyceh, 1410-ben Weytheh, 1425-ben Veyteh néven írták.
1328-ban Vejtei Tivadarnak és fiainak birtoka. 1332-1337 közt neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, tehát ekkor már egyházas hely volt. 1363-1404-ben a Vejteki Bobál család birtoka. 1410-ben Zsigmond király Majosfi Lőrincnek és Jakabnak adományozta. 1462-ben a berekszói Hagymás család birtoka volt.
A 17. században románok telepedtek le a faluban, ahol még 1717-ben is csak 28 házat számoltak össze. 1830-ban németek kezdtek itt megtelepedni, akik a határbeli kincstári földekből kaptak birtokot. 1841-re 200-an éltek itt, de számuk 1886-ra már meghaladta az ezer főt is. 1910-ben még lakosságából 992 német, 702 román, 154 magyar, 26 egyéb nemzetiségű volt. A második világháború után a németek többségét kitelepítették, a 2002-es népszámlálás adatai szerint már mindössze 61 német nemzetiségű személy lakott a településen.
Általkerelce[szerkesztés]
A mai Vejte és Szigetfalu közt feküdt a középkorban Általkerelce is, melyet az oklevelek 1370-ben Vejte szomszédjaként írtak. 1410-ben a települést Zsigmond király Majosi Lőrinc szörényi bánnak és Pálnak adományozta. A falu később elpusztult.
Közlekedés[szerkesztés]
A települést érinti a Temesvár–Alsósztamora-Temesmóra-vasútvonal.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Római katolikus temploma 1902-ben épült.
- Görög keleti ortodox temploma 1907-ben készült el.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források[szerkesztés]
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}