Temesi Bánság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Temesi Bánság
Népesség
Térkép
A Temesi Bánság 1725-ben (C. F. Mercy térképe)
A Temesi Bánság 1725-ben (C. F. Mercy térképe)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Temesi Bánság témájú médiaállományokat.

A Temesi Bánság (Temesköz, Bánság, németül: Temesvarische Land, Temesvarer Banat, Grafschaft Bannat vagy Temescher Banat) 1718 és 1778 közötti időben a Habsburg Haditanács katonai parancsnoksága alá tartozott, melyet III. Károly véleménye szerint a török szultántól hódított el, a tények viszont azt bizonyították, hogy a magyar király soha sem mondott le a területéről. A király jure armorum, azaz fegyverrel meghódított, saját területként kísérelte meg kezelni, és nem akarta visszacsatolni a Magyar Királysághoz. Ezt az uralkodói eljárást a magyar rendek vitatták, és végül a területet több lépcsőben visszacsatolták a Magyar Királysághoz. Bánságban a 60 év katonai uralom alatt a magyar rendek birtokjogait nem ismerték el, az őshonos jobbágyok nincstelen zselléreké váltak. A betelepített németek szabad menetű jobbágyok lettek, kegyuruk a magyar király lett, első szállashelyük az őshonos lakosság régi falvai lett, az új „sakktábla” falvak, templomok főleg a 19. században épültek. A nagy földbirtokokat Bécs eladta idegeneknek, azok pedig hozták az idegen jobbágyokat. Eladták a bányajogot, az erdőket. Nádasdy László csanádi püspököt saját területéről kiutasították, a régi csanádi székhelyet, a Szent György székesegyházat lerombolták. A püspökség hiteles helyen nyilvántartott 50 000 kataszteri hold földbirtokát is eladták egy balkáni marhakereskedőnek. Mária Terézia magyar királynő azzal fejezte 40 éves uralkodását, hogy Bánságot újra besorolta a magyar megye rendszerbe, leállította a betelepítést és megadta a magyaroknak a visszatelepülés jogát. (Fia, II. József viszont 1781-től folytatta a betelepítést.) Magyar honosítást adott a telepeseknek. Visszaállította a Csanádi püspökséget, mivel az ősi székhelyet Csanádon lebontották, Temesvár lett a Csanádi püspökség székhelye. A pozsareváci békével lezárult a Szent Liga és török közötti háború. Savoyai Jenő alatt Habsburg haditanács uralma alá került a Temesi Bánság, a volt Temesvári vilajet, melyet a bécsi udvar Temesi Bánság (vagy Bánát) néven katonai parancsnokság alatt tartott és azt a Habsburg Haditanács és a Kamara alárendeltségében tartozó külön parancsnok irányítására bízott. Elsőként, 1716-tól 1733-ig Claudius-Florimond Mercy lett főparancsnok; magyar honosítása után, 1723-tól gróf Mercy Florimond néven a magyar rendek tagja lett. Az őshonos lakosság helyére betelepítést végzett. Elindította a Béga vízszabályozását. A bánsági síkság a Temes völgyéig árvízmentes kiváló termőföld, magasabb fekvésű, mint a Tisza és Maros folyók, jobb oldala. A Temes folyó víz szabályozását a XIX. században végezték, beindult az ipartelepítés.

A gazdaságilag rendezetlen, addig 11 katonai körzetre osztott, Bánságot Mária Terézia átszervezte, 8 körzetben polgári közigazgatás váltotta fel a katonai kormányzást. A déli 3 körzet bánsági katonai határőrvidék lett. 1760 és 1770 között Bánságot elzálogosították 10 évre a bécsi baknak.

Az országgyűléseken a magyar rendek többször tiltakoztak, hogy a bánsági területek a töröktől visszavett régi magyar földek és így jogilag azokat a magyar királynak kötelessége a Magyar Királysághoz visszacsatolnia; ezt Mária Terézia végül elfogadta és az 1741. évi XVIII. tvc. szerint a polgári igazgatás alatt álló területet az ország közigazgatási szervezetébe visszahelyezte. A végleges rendezést azonban csak az 1778. évi júniusi királynői rendelet hozta meg, amikor e területekből kialakították Torontál, Temes és Krassó vármegyéket. A Bánsági határőrvidék viszont a bécsi Udvari Kamara és Haditanács fennhatósága alatt maradt továbbra is.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]