Széchenyi Zsigmond

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Széchenyi Zsigmond
Széchenyi Zsigmond Afrikában
Széchenyi Zsigmond Afrikában
Élete
Született 1898. január 23.
Nagyvárad
Elhunyt 1967. április 24. (69 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) A magyar vadászirodalom klasszikusa.
Első műve Csui!...
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Széchenyi Zsigmond témájú médiaállományokat.

Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Zsigmond (Nagyvárad, 1898. január 23.Budapest, 1967. április 24.) magyar vadász, utazó, író. A magyar vadászati kultúra kimagasló alakja. Afrika, India, Alaszka és Európa vadásza. Kiemelkedő vadásztrófeája egy világrekorder addax (mendeszantilop). Vadászkönyvtára Magyarország legjelentősebb vadászati szakkönyvgyűjteménye, mely jelenleg a Magyar Természettudományi Múzeumban tekinthető meg.

Életrajza[szerkesztés]

A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért amik vagyunk.
– Széchenyi Zsigmond[1]

Családja[szerkesztés]

Édesapja gróf Széchenyi Viktor (1871 -1945) földbirtokos és gazdálkodó, édesanyja gróf Ledebur Wicheln Karolina (1875-1956).[2] Testvérei: Sára, Irma, Márta, Antal. Gróf Széchenyi Zsigmond a Magyar Nemzeti Múzeum alapítójának, Széchényi Ferenc grófnak ükunokája volt. Dédapja volt Széchényi Lajos, Széchenyi Istvánnak, a "legnagyobb magyarnak" testvérbátyja.

Első házasságát, Stella Crowtherrel, egy angol iparmágnás szép, fiatal lányával 1936-ban kötötte. Fiuk, Széchenyi Péter Londonban született 1939. február 4.-én. A második feleségét, hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Margit asszonyt, 1959. május 5-én vette el Keszthelyen. Hertelendy Margit édesapja hertelendi és vindornyalaki Hertelendy József (1889 - 1933), perlaki szolgabíró, megyebizottsági tag, és édesanyja révfalusi Szentmihályi Margit (1894-?) volt.[3]

Tanulmányai[szerkesztés]

Gyermekkorát a Fejér megyei (ma Sárszentmihályhoz tartozó) Sárpentelén, illetve osztrák és cseh rokonsága Gutenstein, Milleschau és Niemes-i otthonaiban töltötte. Középiskoláit a székesfehérvári Állami Főreáliskolában, majd a budapesti Ferenc József Főgimnáziumban végezte.

1915-ben érettségizett, ezután azonnal besorozták és az első világháborúban 1916-1918 között csapatszolgálatot teljesített. Ezután jogi tanulmányait kezdte, de 1919-ben abbahagyta, mert életcéljának a természet és az állatvilág tanulmányozását tekintette. Felsőfokú iskoláit 1920-21 között Münchenben, Stuttgartban, majd 192223-ban Oxfordban és Cambridge-ben bővítette nyelvtudását és zoológiai ismereteit.

A második világháború és utána[szerkesztés]

19241932 között a Somogy megyei Kőröshegyen gazdálkodott, erre az időre esett első afrikai állatgyűjtő és vadászexpedíciója. 1927-től vadászott Egyiptomban, Líbiában, Szudánban, Kenyában, Tanganyikában és Ugandában. 1935-ben Alaszka következett, 1937-38-ban India, majd 1938-ban ismét Afrika. A második világháború alatt nagy veszteség érte. Leégett budapesti Istenhegyi úti villája, és megsemmisült trófeagyűjteménye.

1947-től; vadászati felügyelőként dolgozott az Országos Erdészeti Központban. 1950-ben a Mezőgazdasági Múzeumban, szakmúzeológus, de 1951-ben kitelepítették egy Hajdú megyei Polgár melletti tanyára. A Rákosi-korszakban sok igazságtalanság érte és munkát sem kapott. Az 1950-es években került a Keszthelyi Helikon Könyvtárba, itt dolgozott egy szakbibliográfián a vadászati irodalomról négy nyelven. 1955-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó ismét kiadta a már negyed százada megjelent Csui!...-t. Felesége Hertelendy Margit bátorítására és biztatására ismét írni kezdett.

1960-ban hivatalos állami expedícióval (Dénes Istvánnal, Szunyoghy Jánossal, Schuller Imrével és Böröczky Kornéllal) Kelet-Afrikában járt. 1964-ben kilencedszer, de egyben utoljára jutott el Afrikába. Élete utolsó éveiben megadatott neki, hogy a szocializmusban is elismerjék munkásságát. 1967. április 24-én Budapesten hunyt el.

Szakkönyvtára csodával határos módon túlélte a második világháborút, halálakor már több mint 4000 kötetet számlált. Széchenyi Zsigmond vadászkönyvtára Magyarország legjelentősebb vadászati szakkönyvgyűjteménye, melyet 1969-ben a Mezőgazdasági Minisztérium megvásárolt a Természettudományi Múzeum számára.

Vadászútjai[szerkesztés]

Európa[szerkesztés]

Széchenyi Zsigmond emléktáblája Budapesten az Úri utcában
Széchenyi Zsigmond - Madarasi Hargita

1915-1930 között Magyarországon a Bakonyban, a Vértesben és kőröshegyi birtokán főleg gímszarvasra vadászott és ezért utazott a Kárpátokba is. Erdélybe 1941-től járt rendszeresen, legtöbbször a marostordai Dédabisztrára, ahol a szarvason kívül medvére, őzbakra, vaddisznóra, Tirolban, ahova évről évre járt, zergére és fajdfélékre vadászott. Európai útjai során több országot is meglátogatott, Skóciában skót hófajdra, Olaszországban alpesi kőszáli kecskére stb.

Afrika[szerkesztés]

  • 1927-ben került sorra első afrikai vadászútja amelyen Almásy László volt a társa és Szudán keleti felében az abesszin határ közelében levő Fung-tartományban jártak. Az erről szóló élménybeszámolója a Szarvasok nyomában című könyvének második részében olvasható.
  • 1928 novemberében a kenyai Guaso Nyiro folyó mellett lévő Buff and Rhino Campban, a Massai Rezervátumban vadászott; leopárdra, oroszlánra, kafferbivalyra, afrikai elefántra, impalára, orrszarvúra. Erről az útjáról emlékezik meg első könyve a Csui!... . Itt ejtette el a legnagyobb elefántagyar párt, amit valaha magyar vadász elejtett - súlyúk 133 és 1/2 font, 134 és 1/2 font volt. Ezen útján a társa Károlyi István volt.
  • 1929 márciusában már a Kitui vidéken járt az elefántok nyomában.
  • 1932. november – 1933. március: Ismét visszatért Kenyába, ahol főleg elefántra, bongóra-antilopra és oroszlánra vadászott. Ennek és 1933 telén tett útjának állít emléket az Afrikai tábortüzek című könyve.
  • 1933. november – 1934. március: Kenyában az Északi Guaso Nyiro környékén vadászott kafferbivalyra, a Khulal-hegynél nagykudura, karácsonykor elefántra, majd ismét bivalyra és oroszlánra. 1934 márciusa a Kitui őserdőben éri elefántot kutatva.
  • 1935. január – március: A Szudánban elterülő Líbiai-sivatagban vesz részt egy Almásy László vezette expedícióban ahol Horthy Jenővel antilopra vadászott. Itt lőtte azóta is világrekordernek számító Addaxát. A sivatagi élményeket a Hengergő homok című könyve örökítette meg.

1938-ban Indiából hazatérőben Egyiptomban vadászott núbiai kőszáli kecskére (lásd. Két kecske c. könyvét)

Ázsia[szerkesztés]

1937. december – 1938. március: Indiai vadászélményeit Nahar című könyvében foglalta össze.

Észak-Amerika[szerkesztés]

1935 nyarán Alaszkában vadászott jávorszarvasra, Kodiak-medvére kanadai vadjuhra és cariboura.

Művei[szerkesztés]

Magyarul[szerkesztés]

Cím Kiadás éve Kiadások száma Példányszám
Csui!... 1930. 10 kiadás 351 650
Elefántország 1934. 2 kiadás 9000
Hengergő homok 1935. 3 kiadás 45 600
Alaszkában vadásztam 1937. 9 kiadás 210 550
Nahar 1940. 8 kiadás 280 200
Afrikai tábortüzek 1959. 4 kiadás 187 000
Ahogy elkezdődött 1961. 5 kiadás 159 350
Denaturált Afrika 1968. 2 kiadás 90 500
Vadászat négy földrészen 1987. 1 kiadás 19 600
Két kecske 1 kiadás 3000
Trófeáim bemutatkoznak 1 kiadás 16 000
A szarvas selejtezése 1 kiadás 500
Ünnepnapok 4 kiadás 122 800
Szarvasok nyomában 1 kiadás 76 000
Összesen: 52 kiadás 1 571 750

Idegen nyelven[szerkesztés]

Széchenyi Zsigmond sírja Budapesten. Farkasréti temető: 21/1-1-69/70.
  • Land of Elephants (London) 1 kiadás
  • Tusschen dieren Gouddelvers (Amszterdam) 1 kiadás
  • Alaska (München) 2 kiadás
  • Bergteufel und Wünstenböcke (Salzburg) 1 kiadás
  • Nahar kral 'dzungle (Bratislava) 1 kiadás
  • Poloval somma Alaske (Bratislava) 1 kiadás
  • Wie es begann… (Salzburg) 1 kiadás
  • Freiertage (Salzburg) 2 kiadás

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]