Shvoy Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Shvoy Lajos
székesfehérvári püspök
Született 1879. március 9.
Budapest
Elhunyt 1968. január 21. (88 évesen)
Budapest
Sírhely Szent István-székesegyház
Munkássága
Felekezet katolikus egyház
Pappá szentelés 1901. július 13.
Püspökké szentelés 1927. június 20.

Hivatal székesfehérvári püspök
Hivatali idő 19271968
Elődje Prohászka Ottokár
Utódja Kisberk Imre
Shvoy Lajos a Catholic Hierarchy-n
Apostoli utódlás
Szentelés dátuma 1927. június 20.
Szentelő Cesare Orsenigo
Társszentelők Rott Nándor
  Kohl Medárd
Szentelt püspökök
Kisberk Imre 1951. május 3.
Társszentelt püspökök
Hamvas Endre 1944. március 25.
Mindszenty József 1944. március 25.
Kovács Sándor 1944. március 25.
Bánáss László 1946. november 30.

Shvoy Lajos (Budapest, 1879. március 9.Budapest, 1968. január 21.) katolikus pap, székesfehérvári püspök, XII. Piusz pápa trónállója, a második világháború alatti egyházi összefogás tagja.

Pályafutása[szerkesztés]

Budapesten született kishivatalnoki családban. Szülei Shvoy Kálmán (18431930) magyar államvasúti felügyelő[1] és Cacciari Matild (18521938).[2] Apai nagyszülei Shvoy Miklós (18141898) uradalmi főtiszt, kataszteri becslő-biztos[3] és neuenfeldi Novák Franciska (18091877)[4] voltak. Testvére Shvoy Kálmán katona, MLSZ-elnök.

Tanulmányait Budán és Esztergomban folytatta, majd az esztergomi szeminárium növendéke lett. 1901. július 13-án szentelték pappá. Rövid ideig hittanárként működött, majd a Regnum Marianum világi papi közösség konviktusában lett tanulmányi felügyelő. Ekkor érett kiváló ifjúsági lelkipásztorrá, társaival ő honosította meg Magyarországon a cserkészet elveit. Az 1919-ben új formát kereső Regnum Marianum első, templomépítő plébánosa lett. A korban szokatlan módon nagyban épített a világiak aktivitására az egyházközségi életben.

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

Remek szervező tehetségét honorálva nevezte ki XI. Piusz pápa 1927. június 20-án a székesfehérvári püspökké. Székét augusztus 7-én foglalta el.

Püspökként is plébánosi egyszerűséggel fordult hívei felé. Szisztematikusan látogatta végig az egyházmegyéjét, a legeldugottabb falvakba, filiákba is maga ment bérmálni. Kormányzása alatt másfélszeresére nőtt a plébániák és lelkészségek, megduplázódott az esperesi kerületek száma. Papjainak, kispapjainak is lelkivezetője lett. Erőn felül áldozott a kultúrára: a harmincas években történt a Székesfehérvári Püspöki Könyvtár és levéltár rendezése, valamint az Egyházmegyei Múzeum megszervezése. 1937 nyarán a püspöki kar megbízásából hosszú missziós utat tett az Amerikai Egyesült Államokban. A magyar ajkú lelkészségeket látogatta végig népszerűsítve a budapesti 34. Eucharisztikus világkongresszust. 1947-ben pápai trónállóvá nevezte ki XII. Piusz pápa.

Dunántúli püspöktársaival, többek között Mindszenty József akkor veszprémi püspökkel együtt 1944 őszén memorandumban kérte az ország irányítását törvénytelenül magához ragadó hatalmi csoporttól, hogy ne vesse oda Dunántúlt a háború pusztításainak, hiába. Az orosz katonák 1945. március 25-én a püspöki palota folyosóján agyonlőtték Bergendy János irodaigazgatót.

Az emlékezetes Boldogasszony éve (19471948) során a püspök főpaptársaival együtt számos zarándoklaton részt vett. A bodajki Mária-napra 1948. szeptember 25–26-án több tízezer zarándok érkezett félszáz faluból. Mindszenty bíboros mutatta be a szentmisét, és ő mondta a szentbeszédet, pontosan három hónappal letartóztatása előtt. A virágzó egyházközségi, közösségi, kulturális, szerzetesi élet az alkotóerejét kora előrehaladtával sem veszítő püspök szeme láttára semmisült meg, a lelkipásztorkodás területei a papság minden igyekezete ellenére fokozatosan csökkentek. A hit azonban e nehéz években is megőrződött.

Karakán személyisége miatt a diktatúrák „nem kívánatos személynek” tekintették. 1945-ben nyilasok hurcolták el: Veszprémben, Szombathelyen, Sopronban és Sopronkőhidán raboskodott, majd 1951-ben a kommunista hatalom tartotta házi őrizetben. Legmegbízhatóbb munkatársait – segédpüspökét is – a rendőrség gyakran kitiltotta a székvárosból, így szigetelve el a püspököt.

1968. január 21-én, 88 éves korában érte a halál. A székesfehérvári székesegyház altemplomában temették el.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Előző
Prohászka Ottokár
Székesfehérvár püspöke BishopCoA PioM.svg
1927 – 1968
Következő
Kisberk Imre