Sopron vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Sopron vármegye (11. század1918)
Sopron vármegye címere
Sopron vármegye címere

Központ Sopron
Népesség
Népesség 259 602 (1891)
Nemzetiségek magyarok, németek, horvátok
Földrajzi adatok
Terület3 256  km2
Térkép
Sopron vármegye térképe
Sopron vármegye térképe
Sopron vármegye domborzati térképe
Sopron vármegye domborzati térképe
Sopron vármegye 1811

Sopron vármegye (németül: Komitat Ödenburg) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság nyugati részében. Területét Magyarország és Ausztria között osztották fel.

Földrajz[szerkesztés]

A vármegye területének nyugati része hegység, déli része teljesen síkság volt. Nyugaton az Alpok kiagázasa, valamint az Alpokaljához tartozó Lajta-hegység feküdt, keleten a Kisalföld terült el. A vármegye folyóvizekben igen gazdag volt: az Öreg-Rába, a Kis-Rába, valamint a Répce is a vármegye folyói közé tartozott. Északról Felső-Ausztria és Moson vármegye, keletről Győr vármegye, délről Vas vármegye határolta.

Történelem[szerkesztés]

A vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Sopronvár központtal, az Osl nemzetség birtokainak területén.[1]

1920-ban a vármegye nyugati részét Ausztria területéhez csatolták, 1921-ben szavazás döntött arról, hogy Sopron Magyarországon maradjon ("Leghűségesebb Város" - Civitas Fidelissima). A második világháború után a szintén csonka Győr és Moson vármegyékkel megalakították Győr-Moson-Sopron megyét. 1950-ben Győr-Sopron megye déli része Vas megye területéhez csatolódott.

Sopron vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Lakosság[szerkesztés]

1891-ben a vármegye összlakossága 259.602 volt, ebből:

Közigazgatás[szerkesztés]

A vármegye a következő járásokra volt felosztva:

Forrás[szerkesztés]

  1. Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 

További információk[szerkesztés]