Nagy-Küküllő vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy-Küküllő vármegye
Nagy-Küküllő vármegye címere
Nagy-Küküllő vármegye címere

Központ Segesvár
Népesség
Népesség 148 826, 1910
Nemzetiségek németek, románok, magyarok
Földrajzi adatok
Terület 3 337  km2
Térkép
Nagy-kukullo.png
Nagy-Küküllő vármegye térképe
Nagy-Kukullo county map.jpg
Nagy-Küküllő vármegye domborzati térképe

Nagy-Küküllő vármegye (németül: Komitat Groß-Kokelburg; románul: Comitatul Târnava-Mare) a Magyar Királyság keleti részében helyezkedett el. Székhelye Segesvár volt. A küküllő korai török eredetű szó, mely az avarok révén került a magyar nyelvbe jelentése kökényes.[1] Jelenleg Románia része.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye területe mindenhol hegység volt, ám a hegységek sehol nem értek el lényeges magasságot. Csak a vármegye keleti részén található Persányi-hegység volt 948 méter magas. Legfontosabb folyói az Olt, a Nagy-Küküllő. A vármegye ásványi kincsekben igen gazdag volt. Északról Kis-Küküllő és Udvarhely vármegyék, keletről Brassó vármegye, délről Fogaras és Szeben vármegyék, nyugatról pedig Alsó-Fehér vármegye határolta.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye az 1876-os megyerendezés során alakult az ekkor megszűnő Kőhalomszék, Medgyesszék és Segesvárszék nagy részéből, továbbá Nagysinkszék teljes területéből és Felső-Fehér vármegye ezek által közrefogott egyes részeiből. Nevét a Nagy-Küküllő folyó után kapta, területileg semmi köze nincs a korábbi Küküllő vármegyéhez.

1918-tól a vármegye területe Románia része. A vármegye nyugati része a romániai Szeben megye, keleti része Brassó megye, északi része pedig Maros megye területéhez tartozik.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye összlakossága 1910-ben 148 826 személy volt, ebből:

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye öt járásra volt felosztva és két rendezett tanácsú város tartozott hozzá 1917-ben:

  • Medgyes rtv.
  • Segesvár rtv.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kristó Gyula. Korai magyar történeti lexikon (9-14. század).. Akadémiai Kiadó, Budapest, p.387. o (1994)