Felső-Fehér vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Felső-Fehér vármegye
Adatok (1870 körül)[1]
Megyeszékhely: Erzsébetváros
Népesség: 58 077 (1870)
Népsűrűség: 33 fő/km²
Terület: 1735 km²

Felső-Fehér vármegye Erdély egyik vármegyéje volt, melyet a 18. században hoztak létre Fehér vármegye két részre osztásával és az 1876-os megyerendezés során szűnt meg. Területe számtalan, a Királyföldön és a Székelyföldön szétszórt darabból állt, melyeket Háromszék, Szeben, Fogaras és Nagy-Küküllő vármegyék között osztottak fel. Székhelye 1800 és 1849 között Martonfalva, később Erzsébetváros volt.

Alsó-Fehér vármegye az 1876-os megyerendezés után
Fehér vármegye az I. katonai felmérés térképén (1769-73)

Népesség[szerkesztés]

Keleti Károly számításai szerint 1870-ben lakói közül 31 273 (53,9%) volt román, 19 635 (33,8%) magyar és 7166 (12,3%) német anyanyelvű; 27 076 (46,6%) ortodox, 9267 (16,0%) református, 7704 (13,3%) görögkatolikus, 6021 (10,4%) evangélikus, 4815 (8,3%) római katolikus, 2795 (4,8%) unitárius és 394 (0,7%) zsidó vallású.[2]

Települések[szerkesztés]

A hajdani Felső-Fehér vármegyéhez tartozó 72 település felsorolása, a mai közigazgatási hovatartozás feltüntetésével:

Források[szerkesztés]

  1. A Magyar korona országainak helységnévtára, 1873
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. 5. (BudapestCsíkszereda, 2002) 21. és 18–19. o.
  3. Iczkovits Emma: Az erdélyi Fehér megye a középkorban. Budapest, 1939. (Település- és népiségtörténeti értekezések 2.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]