Martontelke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Martontelke (Motiș)
A martontelki szász evangélikus erődtemplom
A martontelki szász evangélikus erődtemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Község Nagybaromlak
Rang falu
Irányítószám 557291
SIRUTA-kód 145989
Népesség
Népesség 511 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 32
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 390 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Martontelke (Románia)
Martontelke
Martontelke
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 03′ 32″, k. h. 24° 20′ 26″Koordináták: é. sz. 46° 03′ 32″, k. h. 24° 20′ 26″
Martontelke weboldala

Martontelke (Mártontelke, románul: Motiș, korábban Motișdorf, németül: Mortesdorf) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében. Közigazgatásilag Nagybaromlak községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Kiskapustól 12 kilométerre délkeletre, Medgyestől kb. húsz kilométerre délre, a Nagy-Küküllőtől délre húzódó dombságban fekszik.

Története[szerkesztés]

1319-ben Villa Mortoni, 1491-ben Marthonthelke néven említették. Fehér, később Felső-Fehér vármegyéhez tartozó, szász lakosságú falu volt, amelyet 1876-ban csatoltak Nagy-Küküllő vármegyéhez. 1766-ban 242 férfit és 266 asszonyt számláló szász evangélikus egyházközségén kívül románok is lakták. Görög katolikus egyháza 1828-ban alakult, mint Sáldorf filiája.[2] A 20. század első felében bortermeléséről, vágóhídjáról és bivalycsordájáról volt nevezetes.

1850-ben 747 lakosából 603 volt szász, 104 román és 36 cigány nemzetiségű; 599 evangélikus és 140 görög katolikus vallású.

2002-ben 582 lakosa közül 546 román és 32 magyar nemzetiségű; 499 ortodox, 33 evangéliumi keresztény, 18 református, 17 római katolikus és 8 baptista hitű volt.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Késő gótikus evangélikus teremtemplom. A vakolat alatt falfestmények rejlenek. Valószínűleg 1718-ban javították, hajóját a 19. században meghosszabbították. Háromszög alaprajzú védőfal veszi körül, erődítései közül egy bástya és egy torony maradt meg. A védőfalhoz az iskola és a községháza 19. századi épülete csatlakozik. Egyik bástyáját ugyancsak a 19. században harangtoronnyá alakították át.

Források[szerkesztés]