Cód

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cód (Sadu)
Az ortodox kőtemplom
Az ortodox kőtemplom
Cód címere
Cód címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Község Cód
Rang községközpont
Irányítószám 557220
SIRUTA-kód 145480
Népesség
Népesség 2365 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 2
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 451 m
Terület 37,8 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Cód (Románia)
Cód
Cód
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 40′ 20″, k. h. 24° 11′ 01″Koordináták: é. sz. 45° 40′ 20″, k. h. 24° 11′ 01″
Cód weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cód témájú médiaállományokat.
Sadu Biserica ortodoxa (2).jpg
A fatemplom

Cód (Szád, románul: Sadu, németül: Zoodt, szászul Tsôt) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, a Szebeni-Hegyalja tájegységben, az azonos nevű község központja.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyszebentől 20 km-re délre, a Csindrel-hegység lábánál, az azonos nevű patak partján, 460 méteres átlagos tszf-i magasságban fekszik. A község határából 4683 hektár erdő, 1056 legelő és 870 rét.

Nevének eredete[szerkesztés]

Magyar és román nevét is patakjáról kapta, melynek első említése: Aquamzoth (1335). A Cód a német nyelvjárási Sod ('forrás') szóból származik. Történeti névalakjai: Czot és Czott (1488), Sat (1503), Zatt (1506), Zadgya (1509), Czudak és Czod (1783), Sodis és Sodenbach (1790), Szadu és Saderbach (1850).

Története[szerkesztés]

Eredetileg Fehér vármegyéhez tartozó szabadparaszti falu volt, határőri feladatokkal. A helyi hagyomány szerint a község eredetileg mai helyétől 2 km-rel Nagydisznód irányában, a ma Curățelének nevezett területen települt és csak a posztóványolás konjunktúrája idején költözött át mai helyére. 1411-ben került jobbágyi függésbe Nagydisznódtól. 1713-ban 217 családdal írták össze, akik 3511 juhot tartottak. 1787-ben pert nyert Nagydisznód ellen, a döntés alapján lakóit fölmentették a jobbágyi terhek alól. A 18. században Erdély egyik legfontosabb ványoló központja lett, az I. világháború előtt még 37 kallómalma üzemelt. Ioan Piuariu-Molnar szemészprofesszor a század végén posztómanufaktúrát is létesített itt. Ezt 1853-ban a nagydisznódiak közbenjárására ugyan szeszfőző üzemmé alakították át, de közben 1840-ben új manufaktúrája indult, amely a hadsereg és a román fejedelemségek számára posztót és flanellt állított elő. Carl Wolff kezdeményezésére 1896-ban itt épült meg Erdély első vízerőműve, amelyet 1906-ban egy újabb követett. Fűrészüzemeiben 1941-ben 450 munkás dolgozott. 1913-tól 2001-ig sörgyár is működött itt.

1876-ig Szebenszékhez, majd Szeben vármegyéhez tartozott.

Lakossága[szerkesztés]

1900-ban 1882 lakosából 1777 volt román, 70 cigány és 31 német anyanyelvű; 1719 ortodox, 123 görög katolikus, 25 evangélikus és 14 római katolikus vallású.
2002-ben 2472 lakosából 2437 román nemzetiségű; 2445 ortodox vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Ortodox kőtemploma a 18. század elején épült, korábbi falrészek beépítésével. Belső festése 1723-ból való. Hajóját később kelet felé meghosszabbították, még egy apszist és 1757-ben tornyot építettek hozzá, amelyet 1795-ben magasítottak.
  • Kicsiny fatemploma 18. század végi.
  • A ma is működő, 1896-ban épült vízierőmű ipartörténeti múzeum.
  • 2 km-re nyugatra 1112. vagy 13. századi vár (Hüngeburg) alapfalai.

Gazdasága[szerkesztés]

  • Fegyvergyárában gyalogsági lőszert és kézifegyvereket állítanak elő.
  • Két vízierőműve működik.
  • Turizmusa jelentős.
  • Kisebb fafeldolgozó üzemek.

Híres emberek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

További információk[szerkesztés]