Százhalom
| Százhalom (Movile) | |
 | |
| A szász evangélikus erődtemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Község | Jakabfalva |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 557106 |
| SIRUTA-kód | 144679 |
| Népesség | |
| Népesség | 268 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 485 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 01′ 16″, k. h. 24° 47′ 37″Koordináták: é. sz. 46° 01′ 16″, k. h. 24° 47′ 37″ | |
 | |
| Százhalom weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Százhalom (románul Movile, korábban Hondrubechi, németül: Hundertbücheln, szász nyelvjárásban Hangderbäχeln) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
Nevének eredete[szerkesztés]
Német és magyar neve azonos jelentésű, minthogy a középfelnémet Büchel 'halmot' jelent. A mai román név hatósági névadással keletkezett, jelentése szintén 'halmok'. Történeti névalakjai: Hundertpuch (1355), Zazhalm (1368), Hundertbüchel (1374), de Centum Cumulis [...] vulgaliter dicitur Hundirtbucheln (1384), Zazhalom (1601). Román neve 1750-ben Hondorbék.
Földrajz[szerkesztés]
Fekvése[szerkesztés]
Medgyestől 62 km-re délkeletre, Fogarastól 45 km-re észak–északnyugatra, Segesvártól 32 km-re délre, Szentágotától húsz km-re északkeletre, a Hortobágy völgyében fekszik.
Népesség[szerkesztés]
A népességszám változása[szerkesztés]
Százhalom népessége 1850 és 1956 között hét–nyolcszáz fő között mozgott, majd a szászok 20. század végi kivándorlásával kevesebb mint a felére csökkent.
Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]
- 1850-ben 810 lakosából 500 volt szász, 238 román és 71 cigány nemzetiségű; 500 evangélikus és 309 görögkatolikus vallású. (Görögkatolikusok helyett 1857-től folyamatosan ortodoxokat találunk.)
- 2002-ben 335 lakosából 310 vallotta magát román, 21 cigány és négy német nemzetiségűnek; 331 ortodox és négy evangélikus vallásúnak. (1992-ben még 161-en vallották magukat cigánynak.)
Története[szerkesztés]
Szász alapítású falu, első említésétől 1876-ig, rövid megszakításokkal Nagysinkszékhez tartozott. 1368-ban közelében vert tábort Nagy Lajos király. 1488-ban 54 adófizető gazdát, két pásztort és egy iskolamestert írtak össze benne, ezzel a szék ötödik legnépesebb települése volt. Egy Antonius Pauli nevű százhalmi diák 1506-ban a krakkói egyetemen tanult. Szász lakossága 1564-ben tért át az evangélikus hitre. 1579-ben a Szent Márton napját követő vasárnapra országos vásár tartására kapott szabadalmat. 1658-ban a tatár–moldvai–havasalföldi sereg felégette, és bár templomerődje kiállta az ostromot, lakossága megtizedelődött. Ezután sokan települtek be más falvakból. 1876-ban csatolták Nagy-Küküllő vármegyéhez. 1898-ban kisközségből nagyközséggé alakult.[2]
Látnivalók[szerkesztés]
- A szász evangélikus erődtemplom hajója 14. századi. A nyugati végében álló harangtorony eredetileg 1225 után épült román stílusban, míg a keleti ún. Pflaumenturm védelmi céllal 1425 körül. Utóbbi 1730-ig védőemelettel volt ellátva. A római bíborosi kollégium 1475-ben száz napos búcsút engedélyezett a templom számára. 1495 körül gótikus stílusban építették át. 1500 körül falgyűrűvel és három védőtoronnyal erődítették, amelyek közül egyet az 1840-es években lebontottak, egy másik 1936-ban összedőlt. Kisebbik harangja 1411-ben, a nagyobbik 1482-ben, a középső 1496-ban, kő keresztelő medencéje 1554-ben készült.
- Szent Miklós ortodox temploma 1796-ban épült.
Híres emberek[szerkesztés]
- Innen származott és tizenegy éves koráig, 1930-ig itt élt Cornel Irimie néprajztudós.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Szeben megye. adatbank.ro
- ↑ Belügyi Szemle 1898, 263. o.
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- ácsolt láda a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében [1][halott link]
Szeben megye települései  | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||
.svg){kind=small}