Fogaras

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Fogaras (Făgăraș, Frugreschmarkt)
A fogarasi vár
A fogarasi vár
Fogaras címere
Fogaras címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
Rang municípium
Községközpont Fogaras
Beosztott falvak Fogaras
Polgármester Constantin Sorin Mănduc (2008)
Irányítószám 505200
Körzethívószám 0x68[1]
SIRUTA-kód 40278
Népesség
Népesség30 714 fő (2011. okt. 31.)[2]
Magyar lakosság1056 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Terület36,41 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Fogaras (Románia)
Fogaras
Fogaras
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 50′ 41″, k. h. 24° 58′ 27″Koordináták: é. sz. 45° 50′ 41″, k. h. 24° 58′ 27″
Fogaras weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fogaras témájú médiaállományokat.

Fogaras (románul Făgăraș, németül Fugreschmarkt) város Romániában Brassó megyében. Egykor Fogaras vármegye névadója és székhelye.

Fekvése[szerkesztés]

Brassótól 67 km-re nyugatra, Nagyszebentől 76 km-re keletre az Olt bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Első említése 1291-ből maradt fenn Fogros alakban. További névváltozatok: Fogaras (1369, 1556), oppidum Fugrasch (1413), Fogarasum, Fogarasch (1600).[4] A név eredetére nézve több feltételezés létezik. Egyik magyarázat szerint Fogaras neve a magyar fogoly madárnév nyelvjárási fogor változatából származik.[5] Más feltételezés szerint a Fogaras folyótól kapta nevét, amely a besenyő „Fagar šu”-ból jön = kőris(fás) víz.[6] Inkább anekdotának számít az a magyarázat, amelyet Kőváry László a Történelmi adomák (Kolozsvár, 1857) című művében Benkő Józsefre hivatkozva említ: „…építésénél a munkások oly jegyeket kaptak, mint kapnak most is a nagyobb építészeti vállalatok munkásai, miket aztán hetenként beváltanak. Az itt kapott pénzjegyek fából voltak, s a nép fagarasnak nevezte. Innen kapta volna Fa-garas vagy mint ma mondjuk Fogaras vára nevezetét.” Szintén nem elfogadott a román fag = bükkfa szóból való eredeztetés.[5]

Népessége[szerkesztés]

Az első modern értelemben vett népességfelméréskor, 1786-ban 3376 lakosa volt. 1880-ban 5307 lakosából 1223 görögkatolikus, 1199 római katolikus, 891 református, 885 evangélikus, 713 görögkeleti, 262 izraelita, 102 unitárius és 32 egyéb vallású volt. 1910-ben 6579 lakosából 3357 magyar, 2174 román és 1003 német volt; felekezet szerint 1409 római katolikus, 1323 református, 1262 görögkatolikus, 1003 görög keleti, 830 evangélikus, 514 izraelita, 229 unitárius és 9 egyéb.

1930-ban 7841 lakosából 2734 görög keleti, 1551 görögkatolikus, 1131 református, 1055 római katolikus, 779 evangélikus, 390 izraelita, 180 unitárius és 5 egyéb vallású.

2002-ben 36 121 lakosából 33 677 román, 1643 magyar, 426 cigány és 332 német volt.

Története[szerkesztés]

A fogarasi vár Ludwig Rohbock metszetén

A tatárok által kipusztított magyarság helyébe a 13. századtól román telepesek költöztek. Várát 1310 körül Kán László erdélyi vajda építtette. A 14. században a havasalföldi fejedelmek birtoka lett, de 1464-ben Hunyadi Mátyás kivette a kezükből, és Geréb Jánosnak, a későbbi erdélyi vajdának adta. A 14. század végétől a fogarasi birtok gazdája gyakran változott; a 15. század végén és a 16. század elején Corvin János birtoka volt. Az ő 1505-ben bekövetkezett halála után II. Ulászló Bornemisza Jánosnak adományozta, utóbb a Majláth családé lett.

1540-ben Török Bálint ostromolta, majd a török. 1588-tól az erdélyi fejedelmek feleségének birtoka. 1599-ben Vitéz Mihály havasalföldi vajda foglalta el, és feleségének adományozta. Miután 1600. szeptember 18-án az erdélyi sereg győzelmet aratott Mihály felett, és kiűzték az országból, a fogarasi várat Csáky István országos főkapitány kapta meg. 1605-ben a közeledő Bocskai hírére a vár német őrsége fellázadt, és feladták a várat. 1623-ban Bethlen Gábor átalakíttatta a várat, majd 1626-ban második feleségének, Brandenburgi Katalinnak adományozta. Ő 1630-ban eladta a fejedelemmé választott I. Rákóczi Györgynek, aki feleségének, Lorántffy Zsuzsannának engedte át. A fejedelemasszony 1657-ben román nyelvű iskolát alapított „Isten dicsőségére és az oláh nemzetnek épületekre.”

1661-ben Kücsük Mehmed pasa vezetésével a törökök foglalták el. 1675. április 28-án itt kötötték meg a fogarasi szerződést, melyben a lengyel és a francia király a kurucok megsegítésére vállalt kötelezettséget, a szerződést a törökellenes háború miatt nem hajtották végre. 1685. február 22-én az itteni országgyűlésen emeltek hűtlenségi vádat Thököly Imre ellen, és döntöttek birtokainak elkobzásáról..[7] A kurucok eredménytelenül ostromolták.[8] Itt írták alá 1688. május 9-én az erdélyi rendek képviselői a fogarasi deklarációt, amelyben I. Lipót császár és utódja, I. József oltalma alá helyezték Erdélyt, és az 1691-es fogarasi országgyűlésen hirdették ki a Diploma Leopoldinumot. A 18. században a fogarasi uradalmat egy ideig a görögkatolikus püspökség, utóbb a szász univerzitás kapta meg. 1782-ben II. József császár lefoglalta a szász nemzet vagyonát, és a fogarasi uradalmat haszonbérbe adta nekik. 1784-ben az újonnan alakított három erdélyi kerület egyike Fogaras székhellyel működött.

1852-ben a várost a szebeni kerülethez csatolták. 1878-ban Fogaras vármegye székhelye lett. 1898-ban nyílt meg a főgimnázium.

Látnivalók[szerkesztés]

A fogarasi vár
Ortodox templom

Híres személyek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
  4. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
  5. a b Asztalos Lajos: Földrajzi nevek – magyar név, idegen név. Erdélyi Gyopár, VI. évf. (2010) arch Hozzáférés: 2014. nov. 18.
  6. László Vofkori – Ana Lenart: Unităţi administrativ-teritoriale istorice şi regiuni etnografice în sudul şi estul Transilvaniei. A Székely Nemzeti Múzeum, a Csíki Székely Múzeum és az Erdővidéki Múzeum Évkönyve, (1998)
  7. Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre 1657-1705. Budapest: Méhner. 1888–1889.  
  8. A Rákóczi-szabadságharc hadműveletei térképen 1703-1704. www.sk-szeged.hu (Hozzáférés: 2018. márc. 15.) arch
  9. Biserica Sfantul Nicolae din Fagaras - Brancoveneasca. www.crestinortodox.ro (Hozzáférés: 2014. nov. 18.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]