Alsóporumbák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alsóporumbák (Porumbacu de Jos)
Az Olt Alsóporumbák mellett
Az Olt Alsóporumbák mellett
Alsóporumbák címere
Alsóporumbák címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségAlsóporumbák
Rang községközpont
Irányítószám 557190
SIRUTA-kód 145300
Népesség
Népesség1025 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság4 (2011)[2]
Népsűrűség17,48 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület184,87 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alsóporumbák (Románia)
Alsóporumbák
Alsóporumbák
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 45′ 26″, k. h. 24° 27′ 22″Koordináták: é. sz. 45° 45′ 26″, k. h. 24° 27′ 22″
Alsóporumbák weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsóporumbák témájú médiaállományokat.
Az Istenanya elszenderülése ortodox templom (épült 1850–54-ben)

Alsóporumbák (románul Porumbacu de Jos, németül Unter-Bornbach) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve valószínűleg patakjának nyelvjárási német *Porrembich (‘pisztrángos patak’) nevéből ered, a román porumb ('kukorica') szó népetimológiás hatására. Először 1466-ban Porombak, majd 1546-ban Warembach, 1550-ben Warmbach, 1589-ben Also Porumbak alakban említették.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyszebentől 34 km-re keletre, az Olt bal partján fekszik.

Népessége[szerkesztés]

A népességszám változása[szerkesztés]

Népessége a 19. század közepétől a két világháború közöttig valamivel 1500 fő alatt mozgott, azóta fogy.

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]

  • 1880-ban 1415 lakosából 1250 volt román, 64 német, 22 magyar és 78 egyéb (cigány) anyanyelvű; 948 ortodox, 378 görögkatolikus, 38 római katolikus, 26 zsidó és 22 evangélikus vallású.
  • 2002-ben 1102 lakosából 925 volt román és 169 cigány nemzetiségű; 927 ortodox, 121 görögkatolikus, 28 adventista és 13 római katolikus vallású.

Története[szerkesztés]

Fogaras vidéki román falu volt. 1632-ben nyolcvan jobbágy-, három szabados- és két darabontcsalád lakta. A fejedelemnek 1648-ban négy helyiségből álló, tornácos udvarháza állt benne.[3] I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna fejlesztette uradalmi központtá. Apafi Mihály gyakran tartózkodott itt, uralkodása idején országos tanácskozások színhelye lett.

1705. november végén Rabutin itt verte meg a Szappanyos Mihály vezette kurucokat.[4] 1722-ben 42 boér, három jobbágy családfőt és hat sörházat írtak benne össze. 1742-ben római katolikus plébániát alapítottak benne, melyet 1902-ig a ferencesek gondoztak.[5] Az addig német és magyar nyelvű plébániát 1888 és 1904 között magyar nyelvűvé tették, és körlelkészségként működött.[6]

1748 előtt alapították ortodox szerzetesközösségét, amelyben 1748-ban egy pap, három szerzetes és egy apáca élt, és 1765-ben még működött.[7] 1764 és 1851 között az orláti román határőrezred területéhez tartozott, de csak a lakosok kisebb része teljesített határőrszolgálatot. 1786-ban 1009 lakosának 67%-a volt jobbágy és 27%-a zsellér. Görögkatolikus temploma 1845 és 51 között,[8] míg az ortodox 1850 és 54 között épült.[9] 1900-ban megalapították benne a Porumbăceana népbankot. A környék román falvai között vagyonosnak számított. Termékeny földjének köszönhetően az 1900-as években itt folyt a legintenzívebb szántóföldi gazdálkodás Fogaras vármegyében, és a környék kallózó központja is volt.

Látnivalók[szerkesztés]

  • 1756-ban épült postahivatal, ahol az Erdély és Olténia között közlekedő postakocsi-szolgálat a postalovakat váltotta.[10]

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Bukarest, 1970
  4. Cserei Mihály: Erdély históriája. Bp., 1983, 365. o.
  5. Boros Fortunát: Az erdélyi ferencrendiek. Cluj-Kolozsvár, 1927, 196. o.
  6. Sándor József: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése 1885–1910. Kolozsvárt, 1910, 240. o.
  7. Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000
  8. www.biserici.org (románul)
  9. írás a templomról (románul)
  10. www.welcometoromania.ro (magyarul)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]