Sorostély

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sorostély (Soroștin)
Evangélikus templom
Evangélikus templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségKisselyk
Rang falu
Irányítószám 557256
SIRUTA-kód 145756
Népesség
Népesség525 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság3[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Sorostély (Románia)
Sorostély
Sorostély
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 01′ 43″, k. h. 24° 03′ 27″Koordináták: é. sz. 46° 01′ 43″, k. h. 24° 03′ 27″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sorostély témájú médiaállományokat.
Kotsis Iván terve az 1914-ben létesített sorostélyi magyar állami iskola számára

Sorostély (románul: Soroștin, korábban Șoroștin, németül: Schorsten, szász nyelven Šorstn) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Medgyestől 33 kilométerre délnyugatra fekszik. Határában sós források fakadnak.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a német Schor(n)stein ('kémény') szóból való. Ezt a határában fekvő, vulkáni tevékenységet mutató, mocsaras vidékről kapta. Először 1315 és 25 körül, Sorensten, majd 1332–33-ban Berunsten, Camino, 1417-ben Sorosthen, 1468-ban Sorosther, 1587-ben Sorostelly, 1647-ben Sorostely, 1733-ban Sorostéj, 1750-ben Sorostyén, 1808-ban Serestély alakban említették.

Története[szerkesztés]

Szász lakossággal települt. A 13. században az egresi apátság birtoka volt. Kán László az 1300-as években elfoglalta, de Károly Róbert 1313 után visszaadta az apátságnak. Luxemburgi Zsigmond 1417-ben a Szász Universitas oltalma alá helyezte, Mátyás 1476-ban óva intette a csanádi püspököt, hogy a Szászföldből kiszakítsa, és 1485-ben megparancsolta, hogy adóit a Szászfölddel közösen fizesse. Báthory István 1492-ben újra eltiltotta a nemességet az adószedéstől a faluban, és Sorostély 1496-ban még a nagyszebeni polgármesternek fizetett adót. A csanádi püspök azonban a rákövetkező évben bekebelezte birtokai közé. Szapolyai János 1540-ben Majláth Istvánnak adta kölcsön. Ezzel kiszakadt a Szászföldből és betagozódott Fehér vármegyébe. 1626 után fejedelmi birtokká vált, majd a Teleki családhoz került. 1663-ban a tatárok, 1705-ben a kurucok égették fel. 1689 húsvétján itt rendezte meg Teleki Mihály azt a mulatságot, amelyen Donatus Heissler tábornok, császári parancsnok is részt vett, és amelyet Bethlen MiklósApafi, Teleki, Heiszler és Erdély torá”-nak nevezett.[3]

Román lakóit a nemesi birtokosok a Szebeni-Hegyaljáról telepítették a faluba. Jelentős volt bortermelése. 1945 után kivált belőle Szedinkatanya. Szász lakói a 20. század második felében elhagyták.

1880-ban 1087 lakosából 704 volt román, 251 német, 68 magyar és 64 cigány anyanyelvű; 636 görögkatolikus, 244 evangélikus, 115 ortodox, 54 református és 22 zsidó vallású.

2002-ben 579 lakosából 507 volt román, 59 cigány, 8 német és 5 magyar nemzetiségű; 565 ortodox és 12 evangélikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Evangélikus temploma előzményét 1300 körül építették. Ezt később védőfallal kerítették körbe és védőtornyot építettek rá. A mai templomot 1880-ban, az erődtemplom összeomlása után emelték. Szárnyas oltára 1508-ban, Segesvárott készült.

Híres emberek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Bethlen Miklós: Élete leírása magától, in Kemény János és Bethlen Miklós művei, s. a. r. V. Windisch Éva, Bp., 1980, 812–13. o.