Völc
Megjelenés
Ellenőrzött
| Völc (Velț) | |
| A szász erődtemplom, jobboldalt a hajó csonkjával | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Község | Bázna |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 557032 |
| SIRUTA-kód | 144189 |
| Népesség | |
| Népesség | 601 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 7 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 325 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Völc témájú médiaállományokat. | |
Völc, 1910 és 1918 között Velc (románul: Velț, németül: Wöltz, szászul Valts) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Medgyestől 13 km-re északkeletre fekszik, már a Kis-Küküllő vízgyűjtő területén.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1359-ben mindjárt két két mögöttes névalakban jelent meg: Velz vagy Velcz és Veolcz (~ Völc). 1372-ben Weulcz néven említették, 1861-ben feljegyezték német Wolzen nevét.
Medgyesszék egyik legkisebb, eredetileg szász lakosságú falva volt. Évszázadokon keresztül húzódó határvitáját Báznával csak 1850-ben sikerült rendezni. 1876-tól előbb kisközségként, 1909-től nagyközségként Kis-Küküllő vármegye Hosszúaszói, majd 1878-tól Dicsőszentmártoni járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1850-ben 992 lakosából 568 volt román, 368 német és 54 cigány nemzetiségű; 396 görögkatolikus, 368 evangélikus és 226 ortodox felekezetű.
- 1900-ban 1112 lakosából 651 volt román, 421 német és 40 magyar anyanyelvű; 500 görögkatolikus, 423 evangélikus és 156 ortodox felekezetű.
- 2002-ben 627 lakosából 344 vallotta magát román, 269 cigány és 14 magyar nemzetiségűnek; 470 ortodox, 102 görögkatolikus és 47 pünkösdista felekezetűnek.
Látnivalók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szász evangélikus erődtemploma 1400 körül épült, 1461-ben erődítették. 5-6 méteres várfalait később két méter magasra bontották. Két harangját 1471-ben, illetve 1529-ben öntötték.[2] Az 1880-as földrengésben megrongálódott, ezután újjáépítették. 2002-ben a hajó kórus felőli részén külső fala leomlott.
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑
- ↑ Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Fényképek a templomról Archiválva 2007. április 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Légifelvétel a faluról

