Csicsóholdvilág
| Csicsóholdvilág (Țapu, Abtsdorf) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Község | Mikeszásza |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 557147 |
| SIRUTA-kód | 145024 |
| Népesség | |
| Népesség | 545 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 20 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 425 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 04′ 03″, k. h. 24° 05′ 18″Koordináták: é. sz. 46° 04′ 03″, k. h. 24° 05′ 18″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csicsóholdvilág témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Csicsóholdvilág (románul: Țapu, németül: Abtsdorf bei Marktschelken, szászul Appesstref vagy Zappesstref)[2] falu Romániában, Szeben megye északnyugati határán. Szász jobbágyfalu volt, amely közigazgatásilag nem a Királyföldhöz, hanem Fehér, majd Alsó-Fehér vármegyéhez tartozott. A 21. század elejére szász lakosságát elvesztette, dombon álló erődtemploma menthetetlenül elromosodott.
Nevének eredete[szerkesztés]
1309-ben Hulduulach (holdvilág) néven említik; valószínű magyarázat, hogy ez egy holdsarló alakú földdarabra utal. Az 1332–1337 között készült pápai tizedjegyzékben v[illa] Abbatis néven jelenik meg, amely arra utal, hogy az egresi ciszterci monostor birtoka volt. Ezt a nevet egy ideig a magyar is átvette (1417, Apathfalwa), és a német Abtsdorf (apátfalu) is innen származik. A magyar Holdvilág alak Csicsó előtagja személynév, és a 19. században jelent meg, hogy megkülönböztesse a falut az Erzsébetváros melletti Holdvilágtól. Román Țapu neve (1750) feltehetőleg népetimológia útján született a szász z Abtdorf névből.[3]
Fekvése[szerkesztés]
A Nagy-Küküllőtől délre, a DN14-es főút mellett fekszik. A községközponttól, Mikeszászától légvonalban 2,5, úton 4,5 kilométerre délnyugatra található, Nagyszeben megyeszékhelytől pedig 30 (úton 42) kilométerre északra.
Története[szerkesztés]
A falu feltehetőleg a 13. században alakult ki: a templom kerítőfalának részeit egyes kutatók a 13. századra datálják.[2] Okmányban legelőször 1309-ben említik a falut és papját egy dézsmaper alkalmával, így ekkor már plébániatemploma volt. 1319-ben az Aradhoz közeli egresi ciszterci monostorhoz tartozott, és szászok lakták. A pápai tizedjegyzékben megnevezik Johannes nevű papját, és a falut a nagyselyki esperesi kerület részeként említik.[4] A ma is álló evangélikus (a reformáció előtt katolikus) templom 1400 körül épült.[2]
1416-ban Zsigmond király elrendelte, hogy Csicsóholdvilág három másik faluval (Monora, Sorostély, Szászcsanád) együtt egy közigazgatási egységet alkosson, mely az erdélyi vajda fennhatósága alatt lesz, aki igazgatja őket és megvédi a nemesség térhódításától. Bár nem a Királyföldhöz tartozott, a hét szász székkel együtt kellett teljesítsen katonai szolgálatot, és Mátyás 1485-ös rendelete értelmében azokhoz hasonlóan is adózott. Az egresi apátság üresedése idején a Hétszék védelme alatt álltak. 1476-ban a király megtiltja a csanádi püspöknek, hogy a négy falut kivonja a szász unióból. 1492-ben és 1495-ben Báthory István megvédte a falvakat a Fehér megyei nemesség támadásaitól. Miután 1500 körül az egresi apátságot feloszlatták, a négy falut a csanádi egyházmegyéhez csatolták.[4]
Az 1526-ban kezdődő belháború alatt Szapolyai János a négy falut Majláth Istvánnak és „egy rác kapitánynak” adja, így Fehér vármegye fennhatósága alá kerülnek, és megszűnik minden kapcsolatuk a Hétszékkel és Nagyszebennel. 1552 körül a gyulafehérvári kanonok birtokába kerülnek, majd 1553-ban Cserepovics Miklósnak adják át. 1577-ben a négy falu a nagyselyki káptalan surrogatioja volt.[4] 1647-ben 23 jobbágy- és négy cigány család, 1766-ban románok is lakták.[5]
1772-ig a falu hűbérmentes, fejedelmi uradalom volt, így a lakosok nem tartoztak nehéz szolgálatokkal. Ebben az évben azonban Mária Terézia 83 falut adományozott a Teleki családnak 100 évre 20 000 dukátért, köztük Csicsóholdvilágot. A kíméletlen földesúri igazgatás elől 1835-ben 25 szász család elmenekült a faluból, Nagyszebenbe és Brassóba költözve. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után a Telekiek megkapják a határ felét 24 évnyi elmaradt bérleti díjért.[4]
Román lakói papjukkal együtt 1824-ben tértek át görögkatolikusnak.[5] 1850-ben 806 lakosából 374 volt román, 302 német, 111 cigány és 19 magyar nemzetiségű; 483 görögkatolikus, 302 evangélikus és 17 református vallású. 1930-ban 579 román és 506 német lakta. A 20. század második felében a németek kivándoroltak, 2011-ben 650 lakosából 588 románnak, 20 magyarnak, 11 németnek vallotta magát.[1]
Látnivalók[szerkesztés]
- Evangélikus erődtemploma. A templom 1400 körül épült. 1625-ben valószínűleg elbontották tornyát és a hajó legtöbb gótikus ablakát, ekkor épült viszont a csúcsíves déli és északi kapu. 1838-ban nyugati kapuját befalazták, hajóját pedig új mennyezettel látták el. A szentély északi falában félig befalazott gótikus szentségfülke látható. Egyik harangját a 15. század végén vagy a 16. század elején öntötték.[6] Valószínűleg a 14. században vették körül ovális kőfallal, amelyre belülről kétszintes gyilokjárót építettek. A ma hat méter magasan álló fal nyugati oldalán a zömök kaputornyot 1940-ben földrengés rázta meg, majd 1955–56-ban javították ki. Az északi oldalon őrtorony véd egy kis ajtót.[2]
- A falu határában sós források törnek föl.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1937-ben Ilie Datcu labdarúgókapus, háromszoros török bajnok.
Képek[szerkesztés]
-
A falu a főútról -
A falu látképe az erődtemplom dombjáról -
Az evangélikus erődtemplom -
Ortodox templom
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái: Csicsóholdvilág. adatbank.ro. (Hozzáférés: 2023. december 22.)
- ↑ a b c d Roth 48–52. o.
- ↑ Murádin László. Utak és nevek. Nagyvárad: Europrint (2013). ISBN 9786068581026
- ↑ a b c d Fabini 2–4. o.
- ↑ a b Șematismul veneratului cler al Archidiecesei Metropolitane Greco-catolice Române de Alba-Iulia și Făgăraș pre anul domnului 1900. Blaș, 200. o.
- ↑ Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [1] Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
Források[szerkesztés]
- ↑ Fabini: Fabini, Hermann, Klima, Hellmut. Atlas der siebenbürgischen Kirchenburgen und Dorfkirchen, 5. Auflage, Band 1 (német nyelven), Nagyszeben: Monumenta (2022). ISBN 9789737969224
- ↑ Roth: Roth, Anselm. Über Siebenbürgen – Kirchenburgen im westlichen Kokelland und Mediasch, Band 3 (német nyelven). Bonn: Schiller Verlag (2016). ISBN 9783944529752
Szeben megye települései  | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||
.svg){kind=small}
