Pókafalva
| Pókafalva (Păuca) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Község | Pókafalva |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 557175 |
| Körzethívószám | 0269 |
| SIRUTA-kód | 145239 |
| Népesség | |
| Népesség | 481 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Népsűrűség | 6,57 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 320 m |
| Terület | 73,2 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 00′ 35″, k. h. 23° 53′ 26″Koordináták: é. sz. 46° 00′ 35″, k. h. 23° 53′ 26″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pókafalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pókafalva (románul Păuca, németül Törnen) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.
Története[szerkesztés]
A település nyugati részén cölöpökön álló agyagból épült lakóépítményt tártak fel.[1] Első írásos említése 1272-ből maradt fenn Pokafalua néven. További névváltozatok: de Duabus Turribus (1309), Pouka Cheuturn (1313), Poka (1328), de Buabus Turribus (1332), Pókafalva (1418),Czwen Turren (1478), Dörna (1484).[2]
Lakossága[szerkesztés]
1850-ben Pókafalva 1177 lakosából 665 román, 90 magyar, 329 német (erdélyi szász) és 93 cigány volt. 2002-re a 705 lakos nemzetiségi összetétele a következőképpen alakult: 674 román, 29 német (erdélyi szász) és 2 más.[3]
Látnivalók[szerkesztés]
- Lutheránus templom a 13. századból. Eredetileg két tornya volt, ezek 1910-ben leomlottak. A templomot a 16. században gótikus stílusban átépítették. A freskók részben ma is láthatóak.
- Református templom, eredetileg a pálos kolostor templomának épült 1416-ban. A kolostorba később ferencesek költöztek, majd 1560-ban János Zsigmond világi birtokosoknak adományozta (maga a kolostor nem maradt meg). A templom 16. századi ajtókerete reneszánsz tagolású.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma), Editura Economică, Sibiu 2003, ISBN 973-590-856-5 [1]
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ Varga E. Árpád: Szeben megye településeinek etnikai (anyanyelvi/nemzetiségi) adatai (1850-2002). [2022. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 17.)
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Szeben megye települései  | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||
.svg){kind=small}