Alsóárpás
Alsóárpás (Arpașu de Jos) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Románia | ||
Történelmi régió | Erdély | ||
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Szeben | ||
Község | Alsóárpás | ||
Rang | községközpont | ||
Irányítószám | 557015 | ||
SIRUTA-kód | 143968 | ||
Népesség | |||
Népesség | 1066 fő (2021. dec. 1.) | ||
Magyar lakosság | 2[1] | ||
Népsűrűség | 8,93 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 410 m | ||
Terület | 119,31 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 46′ 46″, k. h. 24° 37′ 17″45.779496°N 24.621336°EKoordináták: é. sz. 45° 46′ 46″, k. h. 24° 37′ 17″45.779496°N 24.621336°E | |||
Alsóárpás weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsóárpás témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Alsóárpás (románul: Arpașu de Jos, németül: Unterarpasch) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.
Fekvése
[szerkesztés]Az Olt bal partján, a folyón kialakított egyik víztározótól délre, a Fogarasi-havasok aljában fekszik. Mellette a hídtól kék háromszöggel jelzett turistaút indul a transzfogarasi út irányába.
Története
[szerkesztés]A patakot, melyről nevét vette, először 1223-ban említették: rivulum qui dicitur Arpas. A falu első említése 1511-ből való: Arpas és Alsó Árpás. Báthory Boldizsár fogarasi kapitány 1591-ben megerősítette „Buta Sudele” fiait, Ztanchult, Oprát, Radult és Bogdant Alsóárpás bojeronatusának felében.[2] 1606-ban a gyalui uradalom tartozéka volt. 1632-ben a Rákócziaknak 37, Jancsó Pálnak pedig 25 jobbágycsaládja lakott benne, míg 1722-ben 138 boér- és 170 jobbágycsaládot írtak össze.[3] 1733-ban egy görögkatolikus és egy ortodox pap is működött itt, de csak a görögkatolikus gyülekezetnek volt temploma. Ortodox szerzetesi közössége Teleki Ádám birtokán jött létre a falutól néhány kilométerre délre, ahonnan egy havasi ösvényen át lehetett jutni az Argeș völgyébe. Először 1726-ban említették, 1748-ban egy szerzetes, egy pap és egy tanító lakta.[4] 1766 és 1851 között az orláti román határőrezredhez tartozott. Fogaras vidéke nyugati részének vásáros központja volt, évi két vásárral. 1876-tól Fogaras vármegye egyik járásának székhelye, a 19. század második felében üvegikonfestő központ. Üvegfestői közül leghíresebb az 1843-ban Mikoláról érkezett és haláláig, 1899-ig a faluban dolgozó Savu Moga. 1900-ban gyógyszertárat nyitottak benne.[5] Parlamenti választókerületében – a választások román nemzeti párti bojkottja ellenére – 1892-ben jelöltette magát a voilai pap fia, Nicolae Șerban, és függetlenként mandátumot is szerzett. A parlamentben a szabadelvűekhez, majd 1906-ban a román nemzetiségiekhez csatlakozott. 1904-től egytanítós állami, magyar tannyelvű iskola működött a faluban, 1910-ig Petru M. Serb házában, majd a Medgyaszay István tervei szerint épült iskolaépületben (amelyet azóta erősen átalakítottak).[6] 1910-ben toronymagasan a Román Nemzeti Párt jelöltje, Alexandru Vaida-Voevod nyerte meg a választást a munkapárti Gheorghe Urdea előtt. 1902-ben kisközségből nagyközséggé alakult.[7] 1912-től egy akkor létrehozott görögkatolikus esperesi kerület székhelye volt.[8] A település a román nyelvatlasz egyik kutatópontja volt.
Lakossága
[szerkesztés]- 1850-ben 903 lakosából 828 volt román, 53 cigány és 16 német nemzetiségű; 550 ortodox, 331 görög és 16 római katolikus vallású.
- 2002-ben 1127 lakosából 1046 volt román és 80 cigány nemzetiségű; 1114 ortodox vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Ortodox temploma az 1790-es években, tornya 1824-ben épült. Az 1800-as években valószínűleg idősebb Nicolae Grecu festette ki. Ikonosztáza 18. század végi. Az épület eredetileg a görögkatolikusoké volt, az ortodox gyülekezet a 19. században kapta meg, miután a görögkatolikusok új templomot építettek maguknak.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Ioan Pușcariu: Fragmente istorice despre boerii din Țara Făgărașului. Sibiiu, 1907, 138–141. o.
- ↑ Ștefan Meteș: Trecutul Țǎrii Oltului. In Drǎguș: Un sat din Țara Oltului (Fǎgǎraș). București, 1945, 1. köt., 17. o.
- ↑ Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 47. o.
- ↑ Constantin Stan: Școala poporană din Făgăraș și depe Târnave, 1. köt., Făgărașul. Sibiu, 1928, 135. o. és Potzner Ferenc (szerk.): Medgyaszay István. Budapest, 2004, 203. o.
- ↑ Belügyi Közlöny 1902, 215. o.
- ↑ Diana Covaci: Reorganizarea arhidiecezei de Alba-Iulia și Făgăraș. Arhiva Someșană VI (2007) [2] Archiválva 2014. május 27-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
- ↑ Gabriela és Ioan Mircea: Biserici și cărți vechi românești din Țara Făgărașului I. Annales Universitatis Apulensis Ser. Historica. 12/II (2008)
Források
[szerkesztés]- Leírás a községről (románul)