Alsóárpás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsóárpás (Arpașu de Jos)
Arpasu de Jos, August 2010 (4).jpg
Alsóárpás címere
Alsóárpás címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Község Alsóárpás
Rang községközpont
Irányítószám 557015
SIRUTA-kód 143968
Népesség
Népesség 1004 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság -
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 410 m
Terület 119,31 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alsóárpás (Románia)
Alsóárpás
Alsóárpás
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 46′ 41″, k. h. 24° 37′ 24″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 41″, k. h. 24° 37′ 24″
Alsóárpás weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsóárpás témájú médiaállományokat.
Az alsóárpási vízerőmű

Alsóárpás (románul: Arpașu de Jos, németül: Unterarpasch) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése[szerkesztés]

Az Olt bal partján, a folyón kialakított egyik víztározótól délre, a Fogarasi-havasok aljában fekszik. Mellette a hídtól kék háromszöggel jelzett turistaút indul a transzfogarasi út irányába.

Története[szerkesztés]

A patakot, melyről nevét vette, először 1223-ban említették: rivulum qui dicitur Arpas. A falu első említése 1511-ből való: Arpas és Alsó Árpás. Báthory Boldizsár fogarasi kapitány 1591-ben megerősítette „Buta Sudele” fiait, Ztanchult, Oprát, Radult és Bogdant Alsóárpás bojeronatusának felében.[2] 1606-ban a gyalui uradalom tartozéka volt. 1632-ben a Rákócziaknak 37, Jancsó Pálnak pedig 25 jobbágycsaládja lakott benne, míg 1722-ben 138 boér- és 170 jobbágycsaládot írtak össze.[3] 1733-ban egy görög katolikus és egy ortodox pap is működött itt, de csak a görög katolikus gyülekezetnek volt temploma. Ortodox szerzetesi közössége Teleki Ádám birtokán jött létre a falutól néhány kilométerre délre, ahonnan egy havasi ösvényen át lehetett jutni az Argeș völgyébe. Először 1726-ban említették, 1748-ban egy szerzetes, egy pap és egy tanító lakta.[4] 1766 és 1851 között az orláti román határőrezredhez tartozott. Fogaras vidéke nyugati részének vásáros központja volt, évi két vásárral. 1876-tól Fogaras vármegye egyik járásának székhelye, a 19. század második felében üvegikonfestő központ. Üvegfestői közül leghíresebb az 1843-ban Mikoláról érkezett és haláláig, 1899-ig a faluban dolgozó Savu Moga. 1900-ban gyógyszertárat nyitottak benne.[5] Parlamenti választókerületében – a választások román nemzeti párti bojkottja ellenére – 1892-ben jelöltette magát a voilai pap fia, Nicolae Șerban, és függetlenként mandátumot is szerzett. A parlamentben a szabadelvűekhez, majd 1906-ban a román nemzetiségiekhez csatlakozott. 1904-től egytanítós állami, magyar tannyelvű iskola működött a faluban, 1910-ig Petru M. Serb házában, majd a Medgyaszay István tervei szerint épült iskolaépületben (amelyet azóta erősen átalakítottak).[6] 1910-ben toronymagasan a Román Nemzeti Párt jelöltje, Alexandru Vaida-Voevod nyerte meg a választást a munkapárti Gheorghe Urdea előtt. 1902-ben kisközségből nagyközséggé alakult.[7] 1912-től egy akkor létrehozott görög katolikus esperesi kerület székhelye volt.[8] A település a román nyelvatlasz egyik kutatópontja volt.

Lakossága[szerkesztés]

  • 1850-ben 903 lakosából 828 volt román, 53 cigány és 16 német nemzetiségű; 550 ortodox, 331 görög és 16 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 1127 lakosából 1046 volt román és 80 cigány nemzetiségű; 1114 ortodox vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Ortodox temploma az 1790-es években, tornya 1824-ben épült. Az 1800-as években valószínűleg idősebb Nicolae Grecu festette ki. Ikonosztáza 18. század végi. Az épület eredetileg a görög katolikusoké volt, az ortodox gyülekezet a 19. században kapta meg, miután a görög katolikusok új templomot építettek maguknak.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Ioan Pușcariu: Fragmente istorice despre boerii din Țara Făgărașului. Sibiiu, 1907, 138–141. o.
  3. Ștefan Meteș: Trecutul Țǎrii Oltului. In Drǎguș: Un sat din Țara Oltului (Fǎgǎraș). București, 1945, 1. köt., 17. o.
  4. Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000
  5. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 47. o.
  6. Constantin Stan: Școala poporană din Făgăraș și depe Târnave, 1. köt., Făgărașul. Sibiu, 1928, 135. o. és Potzner Ferenc (szerk.): Medgyaszay István. Budapest, 2004, 203. o.
  7. Belügyi Közlöny 1902, 215. o.
  8. Diana Covaci: Reorganizarea arhidiecezei de Alba-Iulia și Făgăraș. Arhiva Someșană VI (2007) [1] PDF
  9. Gabriela és Ioan Mircea: Biserici și cărți vechi românești din Țara Făgărașului I. Annales Universitatis Apulensis Ser. Historica. 12/II (2008)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]