Alcina (település)
| Alcina (Alțâna, Alzen) | |||
| Az evangélikus erődtemplom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Szeben | ||
| Község | Alcina | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 557005 | ||
| SIRUTA-kód | 143897 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 1118 fő (2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | 10 (2011)[1] | ||
| Népsűrűség | 19,5 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 448 m | ||
| Terület | 83,32 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Alcina weboldala | |||
![]() | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Alcina témájú médiaállományokat. | |||
Alcina (románul: Alțâna vagy Alțina, németül: Alzen) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.
Nevének eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Nevét Kiss Lajos a középalnémet else ('égerfa') szóból magyarázza. Először 1291-ben, Olchona alakban említették. Későbbi névváltozatai: Olchwa (1361), Olcna (1438), Olchana (1449), Olczona (1518)
Földrajz
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Nagyszebentől 36 kilométerre északkeletre, a Hortobágy jobb partján fekszik.
Népesség
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A népességszám változása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1500 körül nyolcvan gazdát, három pásztort, két szegényt és egy iskolamestert, 1695-ben 29 gazdát, kilenc özvegyet, 48 elhagyott és nyolc leégett portát írtak össze. 1786-ban 1326-an lakták, közülük 73% volt szabad paraszt, 18% zsellér, 9% cigány és 11 papi személy. A rendszeres népszámlálások megkezdése óta 1941-ben lakták a legtöbben, 2445 fő. Azóta lakossága a 2/5-ére esett vissza, főként a szászok 20. század végi kivándorlása miatt.
Etnikai és vallási megoszlás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1850-ben 1707 lakosából 736 volt román, 715 német és 244 cigány nemzetiségű; 910 ortodox, 722 evangélikus és 70 görögkatolikus vallású.
- 2002-ben 1107 lakosából 972 volt román, 69 német és 63 cigány nemzetiségű; 973 ortodox, 70 evangélikus és 39 adventista vallású.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A falu környékén újkőkorszaki és késő bronzkori leleteket tártak fel.[2] A középkorban szász lakossággal települt. Jelentős hely volt, amit az is igazol, hogy Újegyházszéket 1361 és 1620 között többször is Alcinaszékként említették, vagy Alcinát székhelyként. A 15. század közepétől a Gerendi gerébi család birtokközpontja volt, és lakossága csak 1593-ban váltotta meg magát véglegesen a Gerendiektől. 1493-ban törökök dúlták föl. 1620-ban Újegyház beperelte. Az újegyháziak képviselői az Univerzitás előtt elmondták, hogy Gerendi János és Pál vitték Alcinára a szék bíróságát, és sérelmezték, hogy Alcina évi két nagyvásárt tart. Mindkét fél okiratokkal próbálta igazolni régi jogait, de az Univerzitás Újegyház javára döntött, és a székhelyi jog attól kezdve Újegyházat illette meg. Alcina 1791-ben nyert szabadalmat éves vásár tartására.[3] Újegyházszéktől 1876-ban csatolták Szeben vármegyéhez.
Látnivalók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Evangélikus temploma eredetileg román stílusú háromhajós bazilika volt. 1509-ben a gótikus stílusban átépítették csarnoktemplommá és dongaboltozattal fedték. A régi harangtornyot 1853-ban lebontották és 1858-ban újat építettek helyette. Diadalívén Jacobus Palaeologus Despina nevű lányának emléktáblája. Bronzból öntött keresztelőmedencéje 1404-ben készült; felirata anno domini milessimo CCCCIIII tempora regis Sigismund. Két harangja 14. század végi.[4] Ovális védőfala 75×62 méter átmérőjű. A kaputornyon kívül még három másik védőtornya is volt, melyek közül az északi 1914-ben omlott össze.[5]
- Néprajzi gyűjtemény.
Híres emberek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Itt született 1802-ben Alexander Cockburn skót jogász, politikus.
- A pestis elől vidékre húzódva, 1574-ben a Gerendiek udvarában írta Jacobus Palaeologus Disputatio scholastica című antitrinitárius irányregényét.
- Itt tevékenykedett 1828–1861 között Martin Bock evangélikus lelkész.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Archivált másolat". 2018. június 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. június 18.
- ↑ Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu (2003). Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma) (román nyelven). Sibiu: Editura Economică. ISBN 973-590-856-5. Hozzáférés: 2007. június 19.
{{cite book}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
- ↑ Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A német faluközösség webhelye (németül)

