Holcmány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Holcmány (Hosman)
A holcmányi erődtemplom
A holcmányi erődtemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang falu
Községközpont Újegyház
Irányítószám 557168
Körzethívószám 0269
SIRUTA-kód 145186
Népesség
Népesség 760 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság 5
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 454 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Holcmány (Románia)
Holcmány
Holcmány
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 50′ 02″, k. h. 24° 25′ 38″Koordináták: é. sz. 45° 50′ 02″, k. h. 24° 25′ 38″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Holcmány témájú médiaállományokat.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Holcmány témájú médiaállományokat.

Holcmány, románul Hosman, németül Holzmengen, erdélyi szászul Hultsmänjen, falu Romániában, Szeben megyében, a történelmi Szászföld közepén. A Hortobágy-folyó völgyében fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első ízben 1381-ben említik Holzmenia néven.[2] 1449-ben III. Vlad havasalföldi fejedelem feldúlta, ezután elnéptelenedett.[3] 1500 körül 15 gazdát, egy pásztort és egy iskolamestert írtak össze. Oláh Miklós is említi Hungáriájában.[forrás?] A kuruc háborúk idején 400 háztartásból csak 15 maradt meg.[4]

A településen belül hagyományosan jól elkülönülve élt a három etnikum: a szászok a falu központjában éltek, míg a románok csak a falu keleti peremén, a javarészt aranymosással, később a szász gazdák birtokain napszámosként dolgozó cigányok pedig a falu északi peremén telepedhettek le. Később a Habsburgok által sikerrel katolicizált románok már a falu nyugati részén is letelepedhettek, itt építették fel görög-katolikus templomukat, mely az egyház 1949-es felszámolását követően a római-katolikusoké lett.

Az 1910-ben megnyílt Nagyszeben-Szentágota keskeny nyomtávú vasútnak volt a faluban is állomása. A kisvasút üzemeltetését 2001 őszén szüntették meg. [5]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Holcmány lakossága az idők során viszonylag állandó volt, csak az elmúlt 40 évben, a szászok exodusát követően apadt a lakosság jelentős mértékben.

1850-ben 973-an lakták a települést, 49%-uk (478 fő) szász, 29% (282 fő) román és 22% (213 fő) cigány volt.

1941-ben volt a falu a legnépesebb, ekkor 1206-an lakták, melyből 51% (612) szásznak, 47% románnak (572) vallotta magát, noha ekkor az aktuális politikai helyzetben (ebben az évben kezdődött el Antonescu fasiszta diktatúrája) a népes holcmányi cigányság teljes egészében románként határozta meg magát, hogy elkerüljék az esetleges megtorlásokat.

A háború utáni években sok szász gazdát elhurcoltak a Szovjetunióba, sokan elmenekültek Németországba. A megüresedett házakba románokat telepítettek.

1977-ben még 37% volt a szász lakosság aránya a faluban, ez 1992-re 6%-ra zuhant, köszönhetően Ceauşescu kisebbségellenes politikájának, mely során elárverezte és kiárusította német nemzetiségű állampolgárait az NSZK-nak.

2002-ben a 790 fős településen 87% vallotta magát románnak és 11% cigánynak. Szászt csupán 6 főt, magyart 5 főt regisztráltak.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu fölé magasodó impozáns erődtemplomot 1275-ben kezdték el építeni.[3] Ebből a román kori építményből több elem is látható napjainkig, legjelentősebb a nyugati kapu, valamint a főhajót az oldalhajóktól elválasztó oszlopok. A nyugati kapu Erdély egyik legjelentősebb román kori építészeti emlékének számít. A 15-16. században az ellenséges betörések elleni védekezésül dupla védőfallal erődítették a templomot. A két falat összekötő kaputorony az északnyugati oldalon áll. A belső falon négy, a külsőn kettő további bástya áll. A 18. században kisebb barokk stílusú átépítések zajlottak. Az épület a második világháborút követően fokozatos romlásnak indult, mely a szászok távozásával csak jobban fokozódott. A kitelepült szászok komoly pénzügyi támogatásával, 1994-95 között kiterjedt állagmegőrzési és javítási munkálatok zajlottak az erődtemplomon.[6] Jelenleg egy újabb felújítás kezd aktuálissá válni.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu. Sibiu: Economică. 2003. ISBN 9735908565  
  3. ^ a b Magyar katolikus lexikon IV. (Gas–Hom). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1998. Online hozzáférés
  4. Léstyán Ferenc: A középkori erdélyi püspökség templomai. Budapest: Arcanum. 2003. ISBN 9639374741  
  5. A Nagyszeben-Szentágota kisvasút román nyelvű wikipédia szócikke. https://ro.wikipedia.org/wiki/Calea_ferat%C4%83_%C3%AEngust%C4%83_Sibiu%E2%80%93Agnita(%E2%80%93Sighi%C8%99oara)
  6. Várak Magyarországon. A történelmi Magyarország várai. http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hosman című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]