Holcmány
| Holcmány (Hosman) | |
 | |
| A holcmányi erődtemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Község | Újegyház |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 557168 |
| Körzethívószám | 0269 |
| SIRUTA-kód | 145186 |
| Népesség | |
| Népesség | 817 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 4 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 454 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 50′ 02″, k. h. 24° 25′ 38″45.833889°N 24.427222°EKoordináták: é. sz. 45° 50′ 02″, k. h. 24° 25′ 38″45.833889°N 24.427222°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Holcmány témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Holcmány (románul: Hosman, németül: Holzmengen, szászul Hultsmänjen) falu Romániában, Szeben megyében, a történelmi Szászföld közepén. Közigazgatásilag Újegyház községhez tartozik. A Hortobágy-folyó völgyében fekszik.
Története
[szerkesztés]Első ízben 1381-ben említik Holzmenia néven.[2] 1449-ben III. Vlad havasalföldi fejedelem feldúlta, ezután elnéptelenedett.[3] 1500 körül 15 gazdát, egy pásztort és egy iskolamestert írtak össze. Oláh Miklós is említi Hungáriájában.[forrás?] A kuruc háborúk idején 400 háztartásból csak 15 maradt meg.[4]
A településen belül hagyományosan jól elkülönülve élt a három etnikum: a szászok a falu központjában éltek, míg a románok csak a falu keleti peremén, a javarészt aranymosással, később a szász gazdák birtokain napszámosként dolgozó cigányok pedig a falu északi peremén telepedhettek le. Később a Habsburgok által sikerrel katolicizált románok már a falu nyugati részén is letelepedhettek, itt építették fel görög-katolikus templomukat, mely az egyház 1949-es felszámolását követően a római-katolikusoké lett.
Az 1910-ben megnyílt Nagyszeben-Szentágota keskeny nyomtávú vasútnak volt a faluban is állomása. A kisvasút üzemeltetését 2001 őszén szüntették meg.[5]
Népesség
[szerkesztés]Holcmány lakossága az idők során viszonylag állandó volt, csak az elmúlt 40 évben, a szászok exodusát követően apadt a lakosság jelentős mértékben.
1850-ben 973-an lakták a települést, 49%-uk (478 fő) szász, 29% (282 fő) román és 22% (213 fő) cigány volt.
1941-ben volt a falu a legnépesebb, ekkor 1206-an lakták, melyből 51% (612) szásznak, 47% románnak (572) vallotta magát, noha ekkor az aktuális politikai helyzetben (ebben az évben kezdődött el Antonescu fasiszta diktatúrája) a népes holcmányi cigányság teljes egészében románként határozta meg magát, hogy elkerüljék az esetleges megtorlásokat.
A háború utáni években sok szász gazdát elhurcoltak a Szovjetunióba, sokan elmenekültek Németországba. A megüresedett házakba románokat telepítettek.
1977-ben még 37% volt a szász lakosság aránya a faluban, ez 1992-re 6%-ra zuhant, köszönhetően Ceauşescu kisebbségellenes politikájának, mely során elárverezte és kiárusította német nemzetiségű állampolgárait az NSZK-nak.
2002-ben a 790 fős településen 87% vallotta magát románnak és 11% cigánynak. Szászt csupán 6 főt, magyart 5 főt regisztráltak.
Látnivalók
[szerkesztés]A falu fölé magasodó impozáns erődtemplomot 1275-ben kezdték el építeni.[3] Ebből a román kori építményből több elem is látható napjainkig, legjelentősebb a nyugati kapu, valamint a főhajót az oldalhajóktól elválasztó oszlopok. A nyugati kapu Erdély egyik legjelentősebb román kori építészeti emlékének számít. A 15-16. században az ellenséges betörések elleni védekezésül dupla védőfallal erődítették a templomot. A két falat összekötő kaputorony az északnyugati oldalon áll. A belső falon négy, a külsőn kettő további bástya áll. A 18. században kisebb barokk stílusú átépítések zajlottak. Az épület a második világháborút követően fokozatos romlásnak indult, mely a szászok távozásával csak jobban fokozódott. A kitelepült szászok komoly pénzügyi támogatásával, 1994-95 között kiterjedt állagmegőrzési és javítási munkálatok zajlottak az erődtemplomon.[6] Jelenleg egy újabb felújítás kezd aktuálissá válni.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született Samuel Joseph Maetz orgonaépítő mester (1760-1826). Számos környező szász település evangélikus temploma büszkélkedhet az általa készített orgonákkal, de a kolozsvári unitárius templomban is Maetz-féle orgona szól.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu. Sibiu: Economică. 2003. ISBN 973-590-856-5 [halott link]
- ↑ a b Magyar katolikus lexikon IV. (Gas–Hom). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1998.
- ↑ Léstyán Ferenc: A középkori erdélyi püspökség templomai. Budapest: Arcanum. 2003. ISBN 963 9374 74 1
- ↑ A Nagyszeben-Szentágota kisvasút román nyelvű wikipédia szócikke. https://ro.wikipedia.org/wiki/Calea_ferat%C4%83_%C3%AEngust%C4%83_Sibiu%E2%80%93Agnita(%E2%80%93Sighi%C8%99oara)
- ↑ Várak Magyarországon. A történelmi Magyarország várai. http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php Archiválva 2009. augusztus 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Hosman című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]Szeben megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
